Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Kiss Etele: Vértálak - nyitott kérdések

vagy már inkább német műhelyekből származó termékeket.1' Németországon belül számos helyszín, sőt még Eszak-Itália illetve Burgundia is felmerült készítési helyként, elsősorban a tálverők említése, illetve egyéb írásos források, valamint a helyszínen őrzött tálak alapján, de ezeknek a tárgyalt fémnyomott, vert tálakhoz való kapcsolatához tudomásom szerint mindeddig nem sikerült egyetlen döntő érvet sem felhozni. Úgy tűnik, hogy a tárgyalandó sárgaréz tálak funkcionális előzményeit a Mouze-vidékén jórészt azonosítatlan tálakkal szemben, vagy mellett a romanikában széles körben elterjedt bronzból készült úgynevezett Hanza-tálak (vagy Bűn és erény tálak), illetve a Limo- ges-i, gyakran gémellionnak nevezett zománcos díszítésű aranyozott réztálak jelentik, ha a díszítésük között közvetlen kapcsolat nem is mutatható ki. Szabad trébeléssel díszített tálak készítési helyeként még Malines-ból van adatunk, egy Szent Mihály alakjával készült tálon, de ez nem korábbi a mi tálainknál,1' a 17. századi díszes németalföldi tálak pedig épp fordítva, leggyakrabban az e cikkben is tárgyalt vert tálak mintáját követik. 4 A legkézenfekvőbb kérdés: mikor és miért, illetve hol kezdték ezeket a sárgaréz tálakat díszíteni. A feltételezhető legkorábbi darabok közepén umbót, domború gömbcikket találunk. Az umbo körül a tálakon megjelenő rózsa-, vagy liliommotívumok (2. kép) hasonlóságot mutatnak a svájci eredetű és dél-német területeken a 15. század középső harmadától elterjedt kályhacsempék egyes motívumaival, melyeknek a késői lágy stílus 11 12 13 14

11 Egyeki-Szabó Tamás szerint ezeken az ábrázolásokon a tálak általában jellegzetesen a vert tálak éles kontúrjait mutatják, ami utal sajátos technikájukra, s ezért ő ezeket is a többi tálat előállító műhely környezetéből származtatja (szóbeli közlés).

12 A kutatás és lokalizálás kísérleteinek eddig legszélesebb körű bemutatása Kuczynskn, J. Mosiçzne misy niemieckie i. m. 16-19. A következő helyszíneket említi Dinant-on és Malinesen, valamint Nümbergen kívül: a) német mesterek Itáliában (Savini, F.: Di alcuni piatti di bronzo del Rinascimento. Bollettino d'Arte 7. (1929) 414M20. nyomán olasz katalógusokban egészen az 1980-as évekig); b) Aachen (Peltzcr, Rudolf Arthur: Geschichte der Messingindustrie und der künstlerischen Arbeiten in Messing (Dinanderies) in Aachen und den Ländern zwischen Maas und Rhein von der Römerzeit bis zur Gegenwart. Zeitschrift des Aachener Geschichtvereins 30. (1908) 235-500. 361-362; c) Augsburg (Reusens, Edmond Henri Joseph: Éléments d'archéologie chrétienne. II. Louvain, 1886. 446.; d) Braunschweig (Reusens, E. H. J. i. m. 446.; Fuhse, Franz: Schmiede und verwandte Gewerke in der Stadt Braunschweig. (Werkstücke aus Museum, Archiv und Bibliothek der Stadt Braunschweig V.) Braunschweig, 1930. 3-157., kül. 58-80.; Dexel, Walter: Das Hausgerät Mitteleuropas, Braunschweig-Ber- lin, 1962. 68.; Wiswe, Mechtild: Anmerkungen zur Frage nach den Herstellungsorten von Messingbecken. In: Stadt im Wandel. Kunst und Kultur des Bürgertums in Norddeutschland 1100-1650. Hrsg.: Cord Meckseper. III. Stuttgart-Bad Cannstatt, 1985.323-326.; Bújok, Elke: Das Beckenschlägerhandwerk in Braunschweig und Magdeburg. Braunschweigisches Jahrbuch für Landesgeschichte 86. (2005) 65-79.; e) Lübeck (Dexel, Walter: Deutsches Handwerksgut, eine Kultur- und Formgeschichte des Hausgeräts. Berlin, 1939. 94.; f) Burgundia (Wilhelm, Anton: Edles, Silber, kostbare Uhren Schlossmuseum Linz. Linz, [1971], Nr. 2.

13 Egy Szent Mihály álló alakjával díszített 16. századi tál viseli Malines jelét (Paris): Squilbeck, Jean: Pour me nouvelle orientation des recherches sur la dinanderie en Belgique. Revue belge d'archéologie et d'histoire de l'art 27. (1958) 117-171.; Kuczynska, J. Mosiçzne misy niemieckie i. m. 17.; Lockner, H. P. i. m. 68-69. 109. kép, ezt feltételesen a többi közé sorolta. Schonen a RDK Dinanderie címszavában az utalást félreértve a tálat a 14. század 1. felére datálta, és talán ezért is lehetett innen levezetni a technikát. Követi ebben Frontczak, B. i. m. 90. is.

14 Ilyen késői tálak képét 1. Ter Kuile, Onno: Köper & Brons. Rijksmuseum Amsterdam, 1986. Nr. 246-247.

9