Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Középkori miseruhák kutatás- és gyűjtéstörténetéről a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményének néhány kiemelkedő darabja kapcsán

legfontosabb műve: Geschichte der liturgischen Gewänder des Mittelalters.2 A három kötetes, közel ezer oldalas műnek Bock különböző egyházi gyűjteményekben végzett kutatásai képezik az alapját. Elsőként mérte fel Brandenburg, Stralsund, Danzig és Halberstadt paramentumait. Munkájával korának iparművészeiére, elsősorban a textiliparra, kiemelten a liturgikus használatú szövetek gyártására kívánt hatással lenni. A megismert minták technikatörténeti bemutatásával és közreadásával a művészettörténet és az ipari tervezés számára is korábban ismeretlen középkori mintakincset tett közkinccsé.

Tudományos tevékenysége a középkori szövetek és hímzések gyűjtésével is kiegészült. Módszerei korunk kutatóiban okkal kelthetnek megütközést. Evelin Wetter tanulmányában részletesen bemutatta Bock megkérdőjelezhető eljárását, miszerint szövetdarabokat vágott ki középkori paramentumokból a brandenburgi dómban. A középkori miseruhákat öncélúan, saját gyűjteménye számára megcsonkító Bock képe azonnal más megvilágításba kerül, ha megértjük gyűjtőszenvedélyének fő motivációját. Célja nem volt más, mint az egyházi viseleteknek a középkor szellemében való megújítása, minták összegyűjtése a hazai iparművészeti tervezés és oktatás számára, valamint a textilipar fejlesztése. Gyűjteményét, melynek nagy részét a műkereskedelemből vásárolta fel, iparművészeti múzeumokban helyezte el, ami lehetővé tette, hogy a középkori minták hozzáférhetővé váljanak a tudomány, az ipari tervezés, az oktatás és a kézművesség számára is. A középkori szövettöredékek, melyeket egészen a 20. század elejéig nem műtárgyaknak, hanem sokkal inkább az ipari tervezés és művész- képzés oktatási segédanyagának tekintettek, eljutottak a londoni Victoria and Albert Museumba, a berlini és bécsi iparművészeti múzeumokba is. Elkötelezett és úttörő munkájának és hosszú távú hatásának látványos példája az az ismert szarvasok és sasok alakjával mintázott selyemszövet, mellyel Brandenburgban találkozott. Bock számára különösen kedves volt a szimbolika, mely saját értelmezésében a szarvas alakjában a földi test láncában raboskodó megfáradt embert látja, aki a magasba, Isten országába vágyik.4 5 A szövet Bock könyvében való publikálása után az egyik legkedveltebb egyházi használatú texülminta lett. Több gyár is készítette változatait, melyeket akár napjainkban is megvásárolhatunk. Az aacheni kanonok korszakalkotó munkája, melyben a középkori miseruhákban látta az elvilágiasult 19. századi liturgikus öltözetek megújításának lehetőségét, a magyar katolikus értelmiség köreibe is eljutott. Blümelhuber Ferenc Egyházi öltözék című 1873-ban megjelent cikkében3 megvetéssel írt az egyházi díszöltönnyel házaló kereskedő ládájából kisugárzó szellemtelen, gyakran pogányszagú csillámról. Véleménye szerint egyes misemondó ruhákból csak a színes röpülő pántlika

2 Teljes címe: Geschichte der liturgischen Gewänder des Mittelalters oder Entstehung und Entwicklung der kirchlichen Ornate und Paramente mit Rücksicht auf Stoff, Gewebe, Farbe, Zeichnung, Schnitt und rituelle Bedeutung, nachgewiesen und durch 120 Abbildungen in Farbendmck erläutert v. Dr. Franz Bock. 3 Bände. Bonn, 1859., 1867., 1871.

3 Wetter, Evelin: Textilforschung mit der Schere - Der Kanoniker Franz Bock zwischen Paramentenproduktion, Sammelleidenschaft und Kunsthandel. In: Mehr Anstand, Würde und Zweckmäßigkeit. Der Brandenburger Dom in der Romantik. Hrsg.: Emst Badstübner. Brandenburg, 2002. 85-96.

4 Geschichte der liturgischen Gewänder des Mittelalters i. m. 1.55.

5 Blümelhuber Ferencz: Egyházi öltözék. Magyar Sion 4. (1873) 94-117.

6