Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

I. TANULMÁNYOK - Varga Lujza: Magyarország csatlakozása a Nemzetek Szövetségéhez

egyezményének 11. cikkelye, amelyre a magyar kormány jegyzéke hivatkozott, csak abban az esetben lett volna alkalmazható, ha a Népszövetség valamelyik tagja felkérte volna a főtitkárt a tanács összehívására. A szintén hivatkozott 17. cikkely alkalmazásához pedig a Népszövetség valamelyik tagjának kell kezdeményező lépést tennie, vagy pedig a viszályban érintett államok közül valamelyiknek felhívást kell intéznie a szervezethez. Egyértelmű tehát a Népszövetség kibúvó magatartása, amely már a kortársak előtt is nyilvánvaló volt - ahogy azt egy svájci újságíró fogalmazta meg: „Aki tárgyilagosan olvassa el a 17. cikket, az világosan láthatja, hogy a főtitkár felfogása és magyarázata téves. A cikkben sehol nincs szó arról, hogy a népszövetség beavatkozásának előfeltétele az érdekeltek kezdeményező lépése. Ügyelni kell arra, nehogy az emberiségnek ez az új chartája - amely ugyan a mostani felfordult állapotokban még nem érvényesül szuverén módon - ne legyen kiszolgáltatva érdekelt felek magyarázó kedvének, akik mulasztásuk védelmére csűrés-csavaráshoz folyamodnak."85 86 87

Az 1922. év eseményei

Mivel a népszövetségi csatlakozás tekintetében a magyar kérésnek megfelelően a felvételről való döntést elhalasztották a következő ülésre,8 így részleteiben 1922 nyarán került csak elő ismét a magyar csatlakozás kérdése. Magyarországon azonban aktívan foglalkoztak a kérdéssel - a magyar politikusok közül továbbra sem értett ugyanis mindenki egyet a Népszövetséghez való csatlakozással.

Ennek kapcsán a Külügyi Társaság Külpolitikai Osztálya Apponyi Albert gróf elnökletével hosszas vitát folytatott. A népszövetségi csatlakozás támogatói8 többek között arra hivatkoztak, hogy a Népszövetség tagjaként a határon túlra szakadt magyar kisebbségek védelmét eredményesebben lehetne képviselni. A csatlakozás ellen állást foglalók88 89 között egyesek attól tartottak, hogy a Népszövetség bele akarna szólni a magyar iparba és mezőgazdaságba, ami mindenképp károsan hatna az országra, míg mások úgy gondolták, hogy mindaddig el kell halasztani a belépést, amíg a Népszövetség irányt nem vált, és el nem kezdi valóban a népek érdekét és kívánságát képviselni.8

Eközben a nemzetközi határkiigazító bizottság március 28-ai ülésén döntést hozott az osztrák-magyar határvitában, és csaknem teljes mértékben visszautasították a magyar követeléseket. A határkiigazító bizottság annyit azonban biztosított a magyar kormánynak, hogy a határvonal három pontjával kapcsolatban a Népszövetséghez

85 Az MTI jelentései. Genf, 1921. december 20.

86 Actes de la Deuxième Assemblée. Séances Plénières et Commissions. Genève, 1921.575.

87 Többek között Marcali Henrik történész; Kőrösy Albin piarista tanár, író; Rosenberg Auguszta, a Magyarországi Nőegyesületek Szövetségének vezetője; Lutter János jogász; Paikert Alajos miniszteri tanácsos, a Mezőgazdasági Múzeum igazgatója; Lukács György jogász, korábbi vallás- és közoktatási miniszter, később a Népszövetségi Ligák Uniójában, valamint az Interparlamentáris Unióban működő politikus.

88 Például Bemát István közgazdász.

89 Az MTI jelentése. Belföldi hírek, 1922. március 16.

58