Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
III. MŰHELY - Dagerrotípia munkacsoport: Miskolci utazó a vándorfotográfus Johann Hierath bécsi műtermében
Szűcs Sámuel (1819-1889) jogi végzettséget szerzett. 1845-1849 között Borsod megye táblabírója volt, 1848-ban nemzetőrként szolgált. A szabadságharc után ügyvédként dolgozott, később is különféle jogi pályákon mozgott. Az 1880-as években több cikke jelent meg Borsod megyei és miskolci újságokban, ezekben a megye kulturális életével, illetve kulturális múltjával foglalkozott.4 Figyelemre méltó, hogy Szűcs Sámuel felesége Herrmann (sic) Henriette volt, a neves tudós polihisztor, Herman Ottó nővére. A házasságukból öt gyermek született, de csak három érte meg a felnőttkort. A dagerrotípiát unokája, Sárospataky Józsefné született Szűcs Anna 1954-ben eladta a Magyar Nemzeti Múzeumnak, így az első kézből, közvetlenül a családtól került közgyűjteménybe. Az ábrázolt személy kiléte ily módon egyértelmű, amit más ismert, a gyűjteményben őrzött, róla készült ábrázolások is megerősítenek.5 A dagerrotípiát 1954-ben a Történelmi Képcsarnokban leltárba vették. Leltári száma: P 321/1954. fk.6 Készítése évének elfogadták a hátlapján szereplő 1843-as évszámot, szerzőjeként ismeretlent nevezve meg. A dagerrotípia mérete nem szabvány negyedlemez, külső mérete 138,9x113,6 mm, a lemez mérete 96x79 mm. A darab korai, német típusú paszpartuban található, felakasztható formátumban. Oldalfordított.7 A tárggyal való későbbi foglalkozás során Szakács Margit észrevette, hogy a kép jobb alsó részén bekarcolva ez olvasható: „Hierath fecit Wien", de tovább nem jutott ennek értelmezésében, így a tárgy kartonján csak ennyit tudott rögzíteni. (2-3. kép) Most, mikor újból kézbe vettük a dagerrotípiát, meg tudtuk állapítani, mit jelent a képbe bekarcolt, imént idézett jelzet: Johann Hierath vándordagerrotipista készítette Bécsben. A bécsi Albertina honlapján közzétett adatbázisból megtudhatjuk, hogy Hierath Bécsből származó vándordagerrotipista, aki az 1840-es évek közepén a Landstrasse, Hauptstrasse 60. szám alatt volt található (a kortárs forrás írja így), 1845-ben pedig Linzben, a Herrenstrasse 9. szám alatt a Fekete Medvéhez címzett fogadóban tartózkodott. Ismert munkáját nem említi az adatbázis.8 4 Életére vonatkozóan 1. Szinnyei József. Magyar írók élete és munkái. XIII. Bp., 1909.1187-1189. Mikrohistoriográfiai fontosságú naplói nyomtatásban is megjelentek. Szűcs Sámuel naplói I—II. A bevezető tanulmányt írta, jegyzetekkel ellátta és a kéziratot sajtó alá rendezte: Kilián István. Miskolc, 2003. Szűcs Sámuel valamint családja életének összefoglalását 1. Kilián István: Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészének élete és naplója. Herman Ottó Múzeum Évkönyve SOSI. (1993) 293-328. Köszönjük a miskolci Herman Ottó Múzeumban dolgozó munkatársaknak, hogy segítségünkre voltak az eredeti naplók tanulmányozásában. 5 Például a TF_P_727/1954. fk. leltári számú családi csoportkép. 6 A dagerrotípiáról készült műtárgyfelvételek negatívjai az MNM TF neg. 28953 számon találhatók. 7 Ez ma már csak az 1966-ban készített műtárgyfotó alapján állapítható meg. 8 http://sammlungenonline.albertina.at/?query=/record/ccid=[B9843C15262F4DA892CE 4FF830FlE32A]&label=Bio-Bibliografie zur Fotografie in Österreich&showtype=record (2017. január 26.) 307
