Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
I. TANULMÁNYOK - Steinmacher Kornélia: Az idegenből jött uralkodónő. Jagelló Izabella (1519-1559) alakja a magyar kulturális emlékezetben
törekszenek egy árnyalt, objektív kép megrajzolására, annak ellenére, hogy a történelem mint tudomány ebben az időszakban törekszik elhatárolódni a szépirodalomtól, és igyekszik a történelmi regényekkel, az átmeneti művekkel szemben magát „komoly" tudományként reprezentálni. Holott sokszor a történelmi regények szerzőinek, ami a 19. századot illeti, nagyobb volt az igénye és az érzéke egy hitelesebb-ámyaltabb kép megrajzolására, mint a kor tudományos igénnyel írt történeti munkáinak. Ha például Jakab Elek nagy monográfiáját nézzük meg Izabelláról, az ebben az esetben egy kifejezetten kirívó eset: Izabella királynő alakja ott jóval erősebben sematizált és idealizált, mint a legtöbb szépirodalmi alkotás. Mindeközben tanulmányomban figyelembe veszem azt, hogy mennyiben játszott szerepet a 19. századi ábrázolások esetén a nemzeti narratíva megteremtésére való általános törekvés és a historizmus divatja. A 19. században a festészetben, akárcsak más képzőművészeti ágakban középpontba került a történelem iránti érdeklődés, és annak képekben való megragadhatósága, ábrázolásának módja, emlékműszerű jelentősége. A festészet egyik meghatározó irányzata a historizmus volt,’ amelynek a században szintén megtalálható és ezzel megfeleltethető irodalmi irányzat vitatott feltételezése is létezik: Historizmusban gondolkodik többek között Szörényi László is, aki egyes mozzanatok tekintetében a korabeli történeti regényekben a nemzeti narratíva megteremtésére „használt" eposzpótlás szándékát látja.6 Mindenesetre a historista festmények és 19. századi történelmi tárgyú regények között a korabeli sajtóanyagon keresztül ténylegesen is tetten érhető a kölcsönhatás, az egymásra reflektáltság/ A historizmus népszerűsége mögött változó indokok, okok álltak, s sokszínű volt a kifejezésmód is, valamint az ábrázolt témák típusa is változott. Festmény és irodalmi mű között ebben a tekintetben nincs jól elhatárolható különbség, s az irányzat hatása végig meghatározta a kor kulturális termékeit, viszonyait, életét. A szabadságharc leverése után a festészetben és az irodalomban egyaránt közkedveltté vált a történeti parabola műfaja, ezen belül is a török idők megidézése, e korszak neves eseményeivel és hőseivel keltett párhuzam.6 Táguló határok A török invázió olyan sajátos állapotokat idézett elő, amely a mindennapokat, a hagyományos társadalmi és nemi szerepeket is erősen átformálta. A korábbi időszakokhoz képest jóval nagyobb mértékű volt azon asszonyok száma, akik a hagyományos női 4 5 6 7 8 4 Marosi Ernő: A magyar történelem képei. A történetiség szemléltetése a művészetekben. In: Történelem - kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon. Szerk.: Mikó Árpád-Sinkó Katalin. Bp., 2000.11-33.12. 5 Sinkó Katalin: Historizmus - antihistorizmus. In: Történelem - kép. i. m. 103-115.103. 6 Szörényi László: Mítosz és utópia Jókainál. In: Szörényi László: Múltaddal valamit kezdeni. Pécs, 1989.138-163. 7 Révész Emese: Történeti kép mint sajtóillusztráció (1850-1870). In: Történelem - kép. i. m. 580- 597. 8 Révész Emese: A magyar historizmus. Bp., 2005.98-99. 26
