Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

II. KÖZLEMÉNYEK - Gál Vilmos: A lövészárkok művészete. Első világháborús frontemlékek a Magyar Nemzeti Múzeum Egyedi Tárgyak Gyűjteményében

Tartalékban A korabeli beszámolók, források és adatok szerint a frontemlékeket elsősorban a front első vonala mögött, a két bevetés közötti időszakban harctéri tartalékban lévő egysé­gek tagjai készíthették. Főként azokra a míves, nagy szaktudást és minőségi szerszá­mokat igénylő darabokra vonatkozik ez a feltételezés, amelyek elkészítése a legtöbb esetben az ezredekhez tartozó kovács, lakatos, valamint fegyverjavító műhelyekben történhetett. A frissen behívott újoncok közül azonnal kiválogatták a fémipari mun­kában jártas személyeket és fegyvermesteri továbbképzésre irányították át őket, amint az alábbi, erdélyi katona által írt levélből is kiderül: „...hívtak engem jelentkezem az ezredirodán, nem tudtam elképzelni mit akarnak velem ott. Azt kérdezik mi a mester­ségem, mondtam lakatos na ha igen menjek orvosi vizsgálatra el is mentem ott éppen úgy megvizsgáltak, mint mikor berukkoltam jónak találtak elküldték a raktárba uj ruhát faszolni s akkor mondták küldenek Budapestre fegyver mesteri tanfolyamra... Nagyszeben, 1916. június 12."16 Az egyszerűbb, különleges megmunkálást nem igénylő tevékenységek (alumíni­um kulacsokba karcolt szövegek, rajzok, fafaragások, alumínium gyűrűk készítése) természetesen az első vonal lövészárkaiban is zajlottak. Lehetett a művészi önkifeje­zésnek egyéb módon is érvényt szerezni, így rajzolni, fényképezni, fedezéket díszíteni, zenélni is. A tartalékba visszavont csapatok életéről számos cikk és fénykép tájékoztatta a hátországban élőket is.17 18 19 Erről tudósít Az Érdekes Újság Szórakoznak a fiuk című cikke: „De igy volt az a többi művészekkel is: a lövészárkoknak meg voltak s ma meg is vannak a maguk festő és szobrász lakói. És emellett kifejlődött a komoly s a játékos amatörség is, hiszen mennyi sikerült rajzot, mennyi jól mintázott szobrot, vagy a fiuk jó kedvének hány tréfás agyagba gyúrt vagy hóból formált sikerült ötletét kaptuk a háború alatt." 1K Másutt hasonló méltató sorokat olvashatunk: „Háborús művészet, még pedig nem az a fajta, amelynek a háború ugyan a témája, de egyébként a legbékésebb polgári munka terméke. Az igazi háborús művészet nem ez. Hanem amelyik ott terem a halál mezőin, a harctereken, ahol valóban a háború forró lehellete termi és nemesíti meg az emberi lélekből önkéntelenül felkivánkozó primitiv háborús művészetet. Nem is tudtunk azelőtt erről a művészetről, nem is sejtettük volna, hogy az ágyuk dörgése közben is kivirágozhatik a művészet, az emberi kultúrának ez a legszebbik virága. [... ] De az már igazi háborús művészet, amikor a halál ellen menedékvárul szolgáló lö­vészárok falán agyagból kidomborítja a király képét a művészi igyekezésü katonakéz. Vagy amikor, messze orosz-lengyel földön, téglából épit terrasz-szerü, festői bejárást a lövészárkok elé."1J 16 Bocsárdi Károly nagyenyedi katona leveléből. Idézi: József A. i. m. [13.] 17 L. Az Érdekes Újság 4. (1916) 27. sz. július 2.14.; 28. sz. július 9.14.; 30. sz. július 23. 14.; 34. sz. augusztus 20.14.; 38. sz. szeptember 17.14. 18 Szórakoznak a fiuk... Az Érdekes Újság 4. (1916) 19. sz. május 2.25-28. 28. 19 Háborús művészet. Képes Újság 1. (1915) 13. sz. június 20.25. 235

Next

/
Oldalképek
Tartalom