Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

II. KÖZLEMÉNYEK - Debreczeni-Droppán Béla: A Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselői az első világháborúban

ketten vettek részt a harcokban, Hupka Ödön gyakornok és Kovács András szolga.'“ Az előbbi neve felkerült a világháború hősi halottainak múzeumi emléktáblájára.

A Magyar Nemzeti Múzeum hősi halottai

A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy a legtöbb besorozott múzeumi munkatársnak nem kellett végül bevonulnia és harcolnia a fronton, illetve egy idő után felmentést kaphattak a katonai szolgálat alól. Ezzel együtt számosán harcolták végig a négy évig tartó első világháborút, közülük néhányan meg is sebesültek, hadifogságba esett személyről viszont nem tudunk. Három frontharcos esetében azonban kikerült a múzeumépületre a gyász jele, a fekete zászló. (2. kép)

A Múzeum világháborús emléktábláján az első helyen Dr. Kerekes Pál szerepel. A neve mellett a forrásokban legtöbbször az „ifj(abb)." megjelölés is szerepel, mivel édesapját szintén Pálnak hívták, akiről talán érdekes megjegyezni, hogy hosszú időn át a múzeumban szolgált, mint könyvtári laboráns és éppen fia halála után néhány héttel vonult nyugdíjba.-’ Az ő és felesége, Pátzay Janka által kiadott gyászjelentésből - melyet ma is őriz a múzeumi irattár-4 - tudhatjuk, hogy fiúkat, a Magyar Nemzeti Múzeum éremtári gyakornokát és a 3. tiroli császárvadász ezred önkéntes katonáját 1914. november 5-én, életének 24. évében érte a halál az északi fronton. Tulajdonképpen csak másfél évet tölthetett a Múzeum szolgálatában, mert 1913. január elsejétől 1914. augusztus 1-ig, bevonulásáig látta el feladatait.-’ Gyászhíre vétele után az Érem- és Régiségtár tisztviselői részvétlevelet küldtek a családnak, melyben a következőképpen fogalmaztak: „Mindnyájan rendkívül képzett és rokonszenves kartársunkat veszítettük el benne, a ki tudásával és szorgalmával valóban nagy reményekre jogosított fel bennünket." Ifj. Kerekes Pál halálhírét több napilap mellett az Archeológiái Értesítő is hozta a következő megjegyzést hozzátéve: „Az éremtudomány s a görög classica philologia egy sok reménynyel biztató művelőjét veszítette el."- Gyászjelentésében és a lapokban, de az irattári forrásokban is gyakornokként szereplő Kerekes valóban elkezdte szárnyait bontogatni, hiszen éppen halálának évében publikált először például 22 23 24 25 26 27

22 OSZKI 324/1918. A múzeumi könyvtáros munkatársak háborús részvételének összefoglalását 1. Szőts Zoltán Oszkár: Könyvtárosok frontszolgálatban - az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai és az első világháború. In: Tanulmányok. Történelemtudományi Doktori Iskola. (Asteriskos 2.) Főszerk.: Bárdosi Vilmos. Bp., 2012.223-227.

23 OSZKI 642/1914.

24 MNMI ÉRT 648/1914.

25 MNMI ÉRT 57/1917. Kerekes Pál működési bizonyítványa (amelyet édesapja kérésére állított ki Varjú Elemér 1917. március 7-én). Kérvényében id. Kerekes Pál ezt írta: „...a ki öreg napjaimra segítségemre lett volna, a haza hívta, a haza elvette..

26 (Hősök halála.) Pesti Hírlap 36. (1914) 291. sz. november 19. 12., Hősi halál. Pesti Napló 65. (1914) 291. sz. november 19.9.

27 Ifj. dr. Kerekes Pál. Archaeologiai Értesítő ú. f. 34. (1914) 4-5. füzet 436.

216