Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
II. TANULMÁNYOK - Gróf Péter: Görgei Artúr visegrádi évtizedeihez
11. kép Görgei Artúr az 1910-es években a Duna parton levő Görgey-villa (mai Vár Szálló) udvarán, MNMTF, ltsz.: 531-1960. Nem, a jólelkű, egyszerű, kedves mosolyú öregúr egyetlen arcvonásával sem árulta el, hogy eszébe jutnának a klagenfurti napok, amikor éppen Ferenc József parancsára internálták. ... Manapság ellepik a kirándulók Visegrádot, amelyet nem lehet a világ egyetlen szép tájékához sem hasonlítani, annyira magyar, vérbeli, történelmi, hogy csak magyarok érezhetik meg azokat a hangulatokat, amelyek a királylátott erdőségekből, históriai aranyat emésztett romfalakból árad a fehér hajó utasai felé. Az emberek felvidulnak e tájon, mint a falevelek. Mintha csak azért suhant volna el annyi száz esztendő, hogy fojtott gondolat nélkül nézegethessenek a magyarok Visegrád felé. Már elment innen az is, aki a XIX. század magyarjai közül a legtöbb pirosló indulatot fakasztotta. Nem ácsorog többé a Salamon-torony aljánál az a fantomszerű öregember, akiről mindenki tudott Magyarországon, valójában pedig nagyon kevesen ismerték. Nem támaszkodik merevülten sétabotjára, és nem néz elgondolkozva a hajó után, mint az élet számkivetettje. A hajó elcsobogott a vidám emberekkel, a remete valóban olyan remetéje maradt a magyar múlt időnek, hogy most már alig emlékeznek rá. ..."' (11. kép) Görgei Artúr életének és tetteinek értékelését majd 150 éven át a vesztett szabadságharc felett érzett nemzeti fájdalomban gyökeredző bűnbakkeresés és a politikai megrendelésre gyártott „áruló szerepet" különböző mértékben és színvonalon sulykoló 23 23 Krúdy Gyula: Görgey, a visegrádi remete. In: Krúdy Gyula: A XX. század vizitkártyái. Bp., 1986. 110-114! 281
