Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

II. TANULMÁNYOK - Gróf Péter: Görgei Artúr visegrádi évtizedeihez

során arról faggatta miként tudta elviselni megbélyegezettséggel sújtott belső emigráció évtizedeit. (10. kép)

„Visegrádon Görgey Artúrnál. 1904 Június 10.

... Mikor első ízben, tíz évvel ezelőtt, éppen erről beszéltünk, ebéd után, a feketekávé mellett, engem végtelen szánalom fogott el és feltolakodott a szívemből a nyelvemre ez a kérdés: - Tábornok úr, hogy tudta elviselni ártatlan létére negyven esztendeig az áruló nevet? - Könnyen - felelte mosolyogva -, hiszen megszoktam. Sokkal nehezebb volt elviselnem az első „éljen"-t. - Milyen körülmények között történt ez? - kérdeztem nekibátorodva. - A múlt nyáron volt, hogy sógorasszonyom szőlőjéből jöttem befelé egyedül, szokásom szerint: a kocsiút közepén. Szembe jött velem egy nagyobb társaság. Nagymarosi kirándulók lehettek. Mikor ők is észrevették, megálltak, kétoldalt sorfalat csináltak és arra kényszerítettek, hogy közöttük haladjak el. No, gondoltam magamban, most hallod majd meg a titulusodat, Görgey. Akkorát még sohasem csalódtam: a férfiak levették a kalapjukat és ők is, meg a hölgyeik is, halk, diszkrét éljennel üdvözöltek. Látja, ezt nehéz volt elviselni. Mikor ezt elmondta, nevető kék szeme megtelt a hála könnyeivel.

... Mikor újra meg újra megkérdeztem tőle: miért és hogyan bírja magán viselni az „áruló" nevet ártatlanul, végre így felelt: - Hát azt hiszi, nem tettem ezzel határtalan nagy szolgálatot Magyarországnak? Mit gondol, mekkora önbizalmat öntött a magyarba annak tudata, hogy őt nem lehet legyőzni, hanem el kell árulni, hogy elbukjék. Nem acélozta-e ez a tudat a magyarokat az ötvenes évek dacos, merev ellent-állására is? Látja, ezért érdemes volt mártírnak lenni, mint ahogy maga mondja. ,.."22

Krúdy Gyula, akit Visegrád történelmi hangulata más műveiben is megragadott, a maga stílusában rajzolta meg a Visegrádon Görgei körül kialakult hangulatot:

„Itt »tábornoknak« nevezték őt, és még magam is láttam néha a Pap-féle vendéglőben majálisokon megjelengetni farmerruhában, szalmakalapban, amelynek levételekor mindenki kíváncsian kereste ama történelmi sebet. Ah, ott piroslott a seb: a nők csuklottak az izgalomtól, a férfiak elborongtak, az ifjúság tisztelkedett. Majd a mulatság hevében a cigánybanda néha a Kossuth-nótát játszotta, ami elkerülhetetlen volt a századeleji mulatságokon, és ilyenkor is minden szem kutatón, kíváncsian, emberien érthető tapintatlansággal Görgey felé fordult: vajon haragszik-e a tábornok a nótáért? A tábornoknak esze ágában sem volt haragudni, sőt életvidám öregember módjára gyönyörködött a fiatalság mulatozásában. De voltak más okoskodók is az ilyen visegrádi majálisokon (aminthogy ez időben még okos ember hírében állott az is, aki dugóhúzót hordott a zsebében), akik más oldalról vetették alá próbának a tábornokot. Vidéki rendezők módjára hirtelen csendet kértek, és rendszerint felállították a helybeli gyógyszerészt, a nyugalmazott iskolaigazgatót vagy más honoráciort, aki mindig készen volt egy tószttal, amelyet Ferenc Józsefre lehet elmondani. Megint csak a tábornokot figyelték a kandi szemek.

22 Jászai Mari Emlékiratai. S. alá rend.: Lehel István. Bp. [é. n.] 123-124.

280