Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Fontana Eszter - Steffi Burrath: Egy kötheni udvari muzsikus, Christian Ferdinand Abel és fiai
festőtől két festmény is fennmaradt Christian Ferdinand Abel legkisebb fiáról, a későbbiekben híressé vált gambásról, Carl Friedrich Ábelről. Az elvégzett összehasonlítás alapján a következők állapíthatók meg: a csoportképen megörökített legkisebb gyermek képmását a felnőttkori képekkel, különösen Gainsborough 1765-ben festett művével összevetve az arc jellegzetes jegyei feltűnő egyezést mutatnak. A gyermekkori képen ugyan a homlok valamivel magasabbnak látszik, de ez abból is következhet, hogy más a perspektíva, a frizura, ületve a paróka. Gainsborough és az ismeretlen festő közötti mesterségbeli különbségre is utalhat ez az eltérés. Minden más markáns részlet - így például a szemöldök formája, a száj formája, a jól látható gödröcske az állcsúcson - egyezik. A vizsgálat alapján kijelenthető, hogy a képen nagy valószínűséggel az Abel család tagjai láthatóak. Az ábrázolt személyek Kétségkívül egy muzsikuscsalád csoportportréjával van dolgunk. A festő elsősorban az arcok élethű megjelenítésére és a ruházat anyagára és díszítésére fordított figyelmet, a hangszerek és egyéb bútordarabok elnagyoltan jelennek meg. A violoncello piccolo, két hegedű és egy fuvola, valamint a kottalapok sematikusak, egyértelműen az ábrázolt személyek foglalatosságára vonatkoznak. A képen megörökítettek öltözete is megfelel annak, amit a 18. század első felében egy udvari zenésztől elvártak: apa és három fia szürke, púderezett parókát, finom, gazdagon fodrozott batisztinget, mellényt, és színes, hímzett, a mellkashoz szorosan simuló, lefelé bővülő felsőkabátot, zsinórgombolásos justaucorps-ot visel. Ez a francia eredetű, nyitva viselt, térdig érő, bélelt férfikabát 1660 körül jött divatba, és - habár változtatásokkal - több mint egy évszázadig népszerű volt. A családapa, Ch. F. Abel, a kép bal oldalán látható, két lába között egy violoncello piccolóval.10 Sajnos a festmény alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy melyik hangszerkészítő mester alkotásáról van szó, hiszen az ábrázolás eléggé sematikus és ennek következtében pontatlan. A kötheni hangszerleltár szerint11 az erfurti Johann Heinrich Ruppert12 és a lipcsei, J. S. Bach által is nagyra becsült Johann Christian Hoffmann (1683-1750) jöhetnek számításba. Mindkét ismert képen egy négyhúros hangszer látható, ez Ruppert mellett szólna, de az arányokat és a nagyságot tekintve az sem teljesen kizárt, hogy Abel hangszere öthúros volt, és a lipcsei Johann Christian Hoffmann műhelyéből származott. Hoffmanntól több violoncello piccolo is fennmaradt, Rupperttől nem ismeretes ilyen típusú hangszer. Egyértelmű beazonosításra az elnagyolt ábrázolás, illetve a kötheni leltár néhány szavas, csak a húrok számát megadó leírása nem alkalmas. 10 A 18. sz. első felében népszerű hangszer történetéhez 1. Heller, Veit: Die Da Bracdo-Instrumente Johann Christian Hoffmanns. In: Fontana, Eszter-Martius, Klaus-Heller, Veit: Martin und Johann Christian Hoffmann. Geigen- und Lautenmacher des Barock. Leipzig, 2015. 210-217. 11 Ruppert 1724-ben szállított egy violoncello piccolót Köthenbe. Bunge, Rudolf. Johann Sebastian Bachs Kapelle zu Cöthen und deren nachgelassenen Instrumente. Bach Jahrbuch 2. (1905) 14-47. 12 1704-ben nyert polgárjogot, 1748-ban halt meg. Drescher, Thomas-Lütgendorff, Willibard Leo von: Die Geigen- und Lautenmacher vom Mittelalter bis zur Gegenwart. Bd. III. Tutzing, 1990.524. 63
