Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Ridovics Anna: III. Károly pozsonyi koronázási érmei nyomán készített delfti fajansz tányérok

három pár különleges, több mint egy méteres tulipán vázát az uralkodópár címerével.

A Hága melletti Honselaarsdijk palotájukat is díszítette delfti „porcelán". II Mária holland csempével borított sala terrenát alakított ki Hét Loo kastélyában. Egy 1679. évi számla Sámuel van Eenhoorn idejéből az Orániai házból származó hercegnő, Amália lánya, Henrietta Catharina von Anhalt-Dessau (1637-1708) vásárlását dokumentálja a német Oranienbaumban álló kastélyába. A királyi udvarhoz közel álló arisztokrácia is szívesen vásárolt delfti árut. így például a többször említett Marlborough hercege, John Churchill (1650-1722) is tulajdonosa volt egy reprezentatív tulipánvázának.

A „De Grieksche A" manufaktúrája mellett a másik népszerű cég Lambertus van Eenhoorn (1691-1724) „De Metaale Pót" műhelye volt. Adrianus Kocx és Lambertus van Eenhoorn ráadásul sógorok voltak, és gyakran kooperáltak egymással. Még területileg is közel dolgoztak egymáshoz.

A franciák élen jártak az új módi meghonosításában. XIV. Lajosnak is volt távol-keleti porcelánokból álló gyűjteménye. ’1 A Napkirály szeretője Madame de Montespan (1641- 1707) számára 1670-1672-ben Versailles mellett egy meghitt nyári kastélyt (Maison de plaisance) építtetett, a Trianon porcellaint, ahol minden „á la façon de porcelain" a kék-fehér kínai porcelánok világát idézte.58 59 60 61 62 63 1700 körül a porcelán kabinet már jellemző eleme a hercegnői magánlakosztályoknak.

Étkezés „á la française"

A belső lakásdekorációk mellett az étkezési kultúra területén is megjelent a porcelán, amelyben a 17. században a francia udvari ízlés volt a mértékadó. ’ (A francia művészi mintaképek elterjesztésében jelentős szerepet játszottak azok a hugenotta mesterek, akik a nantes-i ediktum (1685) után kénytelenek voltak elhagyni a francia földet.) A francia király asztalára szánt teríték aszerint változott, hogy nyilvánosan étkezett-e az uralkodó, akkor Grand Couvert használtak, vagy privátszférában, akkor pedig Petit Couvert. A források szerint a magánszféra kötetlenebb étkezéseinél gyakrabban alkalmaztak porcelánt, de a reprezentatív, nemesfém edényeket felvonultató nagyszabású hivatalos lakomák alkalmával is az ecetes dresszingű saláták, az édességek, dzsemek, gyümölcsök számára jobban megfelelt a porcelán.64 (Ezt részben az is ösztönözte, hogy a francia háborúk költségeinek fedezésére 1689-ben és 1708-ban is begyűjtötték az ezüst

58 Coutts, H. i. m. 70., 74.; Erkelens, W. i. m. 36-37.

59 Erkelens, W. i. m. 32.

60 van Aken-Fehmers, M. S. Delftse 'Porseleynbakkers' i. m. 44., 140-141. kát. 2.12

61 Coutts, H. i. m. 78.

62 Bischoff, C. i. m. 174.

63 Ottomeyer , Hans: Service à la française und service à la russe. In: Die Öffentliche Tafel. Tafelzeremoniell in Europa 1300-1900. Hrsg.: Hans Ottomeyer-Michaela Völker. Katalog. Deutsches Historisches Museum. Berlin, 2002. 94-101.; Küchenkunst und Tafelkultur. Kulinarische Zeugnisse aus der Österreichischen Nationalbibliothek. Hrsg.: Hanes Etzlstorfer. Wien, 2006. 255.

64 Coutts, H. i. m. 235.

48