Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
III. KÖZLEMÉNYEK - Enzsöl Imre: III. (VI.) Károly emlékérmei a Magyar Nemzeti Múzeumban
egyik legfontosabb uralkodója. Leánya, Mária Terézia hosszú uralkodása alatt pedig végig működött a barokk történeti udvari éremművészet bécsi központú Habsburg változata. Kezdettől a császárvárosban folyt a munka, amelyből a magyarországi és erdélyi metszők szinte teljesen kimaradtak. (Mindössze néhány ilyen érem van a gyűjteményben.) A fiatal Károly alapos nevelést kapott. Első nevelője Anton Florian liechtensteini herceg volt. Bátyjával ellentétben a jezsuiták nevelték a komoly és megfontolt fiút. Mint a Habsburgok általában, nagy barátja lett a vadászatnak és a zenének.2 3 A Habsburg-ház dinasztikus terveiben a spanyol trónt szánták neki. II. Károly spanyol király azonban- kihagyva a Habsburgokat - Anjou V. Fülöpöt, XIV. Lajos francia király unokáját tette meg örökösének, amely kirobbantotta a spanyol örökösödési háborút. 1700-ban Károly Spanyolországba utazott (2. szám, 2. kép) és kezdetben nagyon sikeresen küzdött. 1706-ban bevette Barcelonát és Madridot, (3-4. szám) de a háború elhúzódott és változó szerencsével folyt. Károly bázisa Katalóniában volt, ezért nevezték a „katalánok királyának". Az érmeken csak és kizárólag a sikeres eseményeket ábrázolták. A szövetségesekkel (tengeri hatalmak: Anglia, Hollandia) együtt vívott háború Károly jellemét is formálta, megerősítette az ifjúban a mindenkivel szembeni mélységes bizalmatlanságot, azért, mert a helyzet és az érdekek megváltozásával cserbenhagyták. A fiatalember 1708-ban feleségül vette Erzsébet Krisztina wolfenbütteli hercegnőt. A házasság dinasztikus volta ellenére egészen jónak bizonyult.4 A házassági érmeikből mindössze egy van a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményben. (5. szám, 3. kép) Ez mutatja az egyetlen mezítelen nyakú portrét, ahol a császár mellképe nem páncélos, ruhás megjelenítésben látható. Az 1710-es leridai diadal volt az utolsó, amit Károly Spanyolországban aratott. (6. szám) 1711-ben meghalt bátyja I. József császár, aki addig Németalföldön és Itáliában eredményesen támadta a spanyol birtokokat. Károlynak a Habsburg-ház utolsó férfi tagjaként át kellett vennie a német-római császárságot és a Habsburg fennhatóságú területeket. A következő évek megmutatták, hogy saját szövetségesei sem akarják, hogy egy kézbe kerüljön ez a birtoktest és Spanyolország a gyarmataival. Ez V. Károly óriási birodalmának feltámasztása lett volna. Károlyt 1711 decemberében - VI. Károly néven- a Majna melletti Frankfurtban császárrá koronázták, ezzel eldőlt, hogy egy kontinentális nagyhatalmat fog vezetni. A koronázásra bőven készítettek emlékérmeket. (7-34. szám, 4-16. kép) A barokk érmek különböző felfogásban ragadták meg az eseményt. Nem csak a császár osztrák udvari érmészei, de a német nyelvterület számos alkotója vett részt a nagy esemény megörökítésében. Uralkodói jelmondata, a „Szilárdul tartja a vüágot" (Constanter continet orbem) nem szerepel az érmeken, helyette a rövidebb „Fortitudine et constantia" (Bátorsággal és állhatatossággal) jelmondatot használták minden koronázásnál. A koronázás után Nürnberg és Alsó-Ausztria hódolt a császárnak. (48-53. szám, 18-20. kép) Már ezen érmek teljes titulust adó változatain Hispánia 2 Habsburg Lexikon. Szerk.: Brigitte Hamann. Bp., 1990. 211. 3 Enzsöl Imre: Erzsébet Krisztina császárné és magyar királyné emlékérmei a Magyar Nemzeti Múzeumban. Folia Historica 28. (2012) 91-112.91. 4 Habsburg Lexikon i. m. 82-83. 308
