Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
III. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: A magyarkeszi római katolikus templom és az ozorai Esterházy-uradalom. Egy homlokzattatarozás tanulságai
10. kép A tamási római katolikus templom délkeletről (a szerző felvétele) még 1733-ból is/1 1742-ben azonban már nemcsak a régi, hanem az építés alatt álló új templomról is megemlékeznek. A réginek szentélyét, sekrestyéjét emlegetik, a korábbi fából készült fa tetőtornya helyett immáron egy, a templom „bejáratai előtt" emelkedő, úgy tűnik, külön álló fatoronyról szólnak. E templom ugyanakkor elégtelen volt a hívek befogadására. Ezért ugyanazon a helyen, amint az alapozásból előkerülő kövek is mutatták, épülőfélben volt az új templom, mégpedig a „mezővárosi lakosok költségén és munkájával".A mai templom tornya és a templom többi része egységes homlokzatarchitektúrával készült, ezek szerint 1742 körül. A szentély, a hajó és a torony egyidejűségének bizonyítására természetesen falkutatás kellene, ám közös bennük a mindhárom épületrészen egyező, gazdag homlokzatarchitektúra: az ablakok fölötti tört vonalú, íves szemöldökpárkány, az ablakok kötényében megformált (Magyarkeszin a szentélyben megtalálható) függönydísz, de szintén egységesek az ablakkeretezések és a visszalépcsőzött lizénák is. így elképzelhető, hogy Tamásiban a ma látható, impozáns templom egészét ennek az 1742 körüli építési periódusnak kell betudnunk. A templom kvalitásos építészeti megoldásai azt feltételezik, hogy az Esterházy-ura- dalom közvetett formában itt is közreműködött a felépítésénél. Elsősorban az építészeti tervekre kell gondolnunk, hiszen erre az időszakra az uradalom építésigazgatása már olyan helyzetbe került, hogy tevőlegesen részt tudott venni a tervek, költségvetések kialakításában. Amint láttuk, a vizitációs jegyzőkönyvek készítői időnként elfogultan ítélték meg az uradalom tevékenységét, illetve értelemszerűen nem vizsgálták (egy egyházlátogatásnak nem is volt feladata), hogy az építészeti tervek honnan származtak. 51 Baranya és Tolna vármegye plébániáinak összeírása 1733 i. m. 199-200.; vö. még Acta Cassae Parochorum i. m. 225. 52 Visitatio Canonica Dioecesis Quinqueecclesiensis. 1738-1742. i. m. 279. Vö. még Acta Cassae Parochorum i. m. 225. is. 305
