Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

III. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: A magyarkeszi római katolikus templom és az ozorai Esterházy-uradalom. Egy homlokzattatarozás tanulságai

4. kép

A templombelső a szentély felé (a szerző felvétele)

ablakon érkező természetes világítást, amint az barokk oltáraink esetében sokszor előfordul. Valószínű, hogy az ablakot éppen a mai oltár utólagos elhelyezése miatt falazták be.4" Ennek időpontját nem tudjuk: lehetett pár évvel a templom megépítése után, de akár az 1793-as felújítási dátum is szóba jöhet, ha elvonatkoztatunk az említett művészettörténeti keltezéstől. Hasonló korú lehet a déli, kálváriajelenetet bemutató mellékoltár is, bár szoboralakjai lényegesen lendületesebb megformálásúak a főoltár két említett angyalalakjánál, és markánsan különböznek az apostolfejedelmek szobraitól is.

Ez utóbbiak a főoltár két oldalán úgy kerültek elhelyezésre, hogy egy-egy fából kialakított, szögletes volutás konzolon állnak, amelyeket nem az oltárfelépítményhez, hanem közvetlenül a szentélyfalra szereltek. (6. kép) Mivel láthatóan nincsenek szerves egységben a mostani oltárral, lehetnének annál korábbiak, de későbbiek is. Szent Péter kezeiben könyvet és kulcsot, Szent Pál könyvet és pallost tart. Meg kell említenünk két királyszent-szobrot is, melyek szintén volutás konzolon állnak a szentély északi, illetve déli oldalán. A négy szoborról látszik, hogy a barokk népies vonulatához sorolható alkotások. A két magyar királyi szentet ábrázoló szobor arányaival és jellegzetes, S-alakú tartásával ellentétben a két apostolfejedelem nyugodt testtartása tűnik szembe, ez utóbbi még megfelelne egy oltárépítmény oszlopai közötti kötöttebb elhelyezésnek. A két-két szobor azonban egyéb részletmegoldásokat (a ruharedők érzékeltetése a tömbszerűen faragott felületek határán, szakállak megformálása stb.) tekintve azonos mester munkájának tartható.

E szobroknak az 1720-as évek dél-dunántúli alkotásaival való összevetése azért nehéz, mert a 18. század első felében keletkezett, „paraszti munkával" létrehozott 40

40 A szentély keleti ablakának vakolt keretezése a legutolsó tatarozások egyikének esett áldozatul, amikor úgy levésték, hogy csak a kőből faragott könyöklőpárkányt hagyták meg, roncsolt állapotban. Archív fotó tanúsítja, hogy e keretezések még megvoltak, amikor már befalazott állapotban volt az ablak, a már említett okokra visszavezethetően.

299