Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
II. TANULMÁNYOK - Gróf Péter: Görgei Artúr visegrádi évtizedeihez
Bázisának (Szentendre) díszegysége tisztelgett, az egység parancsnoka, Dr. Isaszegi János mk. vezérőrnagy részvételével. A szentendrei egység, amely a két világháború között Görgei nevét viselte, 2012 májusától újra a tábornok nevét vette fel. A fentiekben Görgei Artúr életének 1867-1916 közötti időszakához szándékoztam néhány adalékkal szolgálni. Görgei Artúr ezekben az évtizedekben visszavonultan élt, csak „magánemberként" volt jelen a közéletben, ezért a tanulmány nem elsősorban történeti források, hanem visszaemlékezések, levelek, szépirodalmi művek segítségével kísérelte meg megrajzolni azt a kiemelkedő személyekből álló szellemi kört, amely nemcsak a tábornok életét tette színesebbé, de a korszak történeti, szépirodalmi, publicisztikai képét is. Görgei sorsa jellemzően 19-20. századi magyar sors. Egy máig tiszteletre méltó, kiemelkedő hadvezéri teljesítményt nyújtó katonát bizonyos politikai körök és az érzelmileg motivált közvélemény az illő megbecsülés helyett a levert harc felelősévé tettek és 1849-től több mint egy évszázadon át emberileg, erkölcsileg megbélyegezték. Mint említettem, ebben a kérdésben a magyar irodalom jeles alkotóinak nagy része nem csak emberi megértéssel, hanem józan realitásérzékkel viszonyultak Görgeihez és írásaikban is ezt a képet közvetítették. Ennek egyik legszebb, kissé patetikus példája Móricz Zsigmond 1912-es tanulmánya, amelynek befejező részét idézzük: „...És ma minden ifjú magyar, aki előtt már megnyílt a látás tisztasága, tekintsen az elrejtett zug felé, ahol még él nemzetünk egyik legnagyobb fia s meghatódott lélekkel, megcsillanó könnyel, hangtalanul és szíve legbensőbb érzésével küldje arrafelé azt a kiáltást, amely hajdan annyit és oly viharosan zúgott, de amely hatvanhárom év óta egyszer sem csendült fel a nemzet ajkán, hogy:- Éljen Görgey!... Éljen a magyar nemzet mindörökre legnagyobb élő vértanúja! És a magyar nemzet élni fog, amíg ilyen fiakat tud szülni a tettre és az önfeláldozásra!"'1 ARTÚR GÖRGEI'S TIME IN VISEGRÁD Summary From the middle of the 1870s until his death, Artúr Görgei, commander-in-chief of the Hungarian Revolution of 1848-49, lived on the Visegrád estate of his younger brother, István Görgey. In this milieu the General played an essential role not just in the life of Visegrád but in contemporary public life also, altough he had no intention of being such a public figure apart from his work to defend his military activities as commander and to potect his honour. His significance is proven by the list of writers and poets who were in personal contact with him like Pál Gyulai, László Arany, József Lévay, Kornél Ábrányi, Andor Kozma, Kálmán Mikszáth, Ferenc Herczeg, Lajos Hatvány, Gyula Krúdy, Zsigmond 35 36 35 Ezúton is szeretném megköszönni Iván László kollégámnak eddigi munkámhoz nyújtott segítségét. 36 Móricz Zsigmond: Az élő vértanú. Nyugat 5. (1912) 6. sz. március 16. 473-477. 477. 287
