Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
II. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Az eseményképtől a riportfotóig. A fotográfia a képes sajtóban az 1880-as és 1900-as évek között
ként elveszítette művészi színezetét. A képeket előállító munkatársak közös elnevezése illusztrátor volt, e fogalomba tartoztak és sorolták magukat kezdetben a fotóriporteri szakma úttörői is. Az illusztráció egyre inkább fotográfia által meghatározott terepén együtt dolgoztak a hivatásos fényképészek, a rajzolók, a ceruzát és a kamerát egyaránt használó művészek és az amatőr fotográfusok. A fénykép növekvő presztízsét mutatta, hogy az évszázad utolsó évtizedében a lapok az illusztráció értékét növelő - mert egyediségére figyelmeztető - tényezőnek tekintették, ha a kép megrendelésre, majd az 1900-as évektől egyre inkább „saját fotográfus" által készült. A fénykép hírértékkel bíró információforrássá vált. A sajtóillusztrációban bekövetkezett változás, bár technikai eredetű, a fotográfia majd a tónusos nyomás technológiájának köszönhetően hatással volt a képes sajtó egészére: a képi tematika formálódására, a műfajok arányainak változására, kép és szöveg egymáshoz való viszonyának alakulására, hosszú távon és szélesebb perspektívában pedig a környezet, a világ történéseinek észlelésére, fogalmak, mentális képek alakulására. Bár a képek megformálásában a hagyományos képalkotási módok által képviselt esztétika volt a domináns, a fénykép sajtóképpé fordításának ára ennek az értékrendnek a bomlása, s az események, történelmi szituációk kommercializálódása volt. A lapok azáltal, hogy a kiemelkedő eseményekről általában egyszerre közöltek fényképet, és - gyakran fénykép felhasználásával készült - művészi rajzot, tompították a képzőművészeti és fotográfiai képalkotás között feszülő, a hagyományos és művészi, modern és mechanikus dichotómiájában megnyilvánuló ellentétet. Ezáltal azonban a képek vesztettek emelkedettségükből, s a sajtó által terjesztett képek körében megkezdődött a pátosz agóniája. A pillanatnyiság és annak sajtóképben való közvetlen továbbításának lehetősége nem csak az események vizuális megismertetésének tónusát változtatta meg, de lehetővé tette azok történésként való megfogalmazását is. Az 1890-es évtized második felétől szaporodtak a szekvenciák, s az 1900-as évek közepétől előfordul, hogy a fénykép már magyarázat nélkül, a történet önálló mesélőjeként jelenik meg. „A fényképezés kulturhatása mindjárt a sajtó után következik. Sőt ma már a sajtónak kiegészítő része" - állapította meg Pásztor József újságíró 1909-ben.141 Matuszewski Boleszláv ki- nematográf múzeuma is elérhető közelségbe került. FROM EVENT PICTURE TO PHOTOGRAPHIC REPORTAGE. PHOTOGRAPHY IN THE ILLUSTRATED PRESS BETWEEN THE 1880S AND THE 1900S Summary The 1880s and 1890s were a new episode in the era of transition in the history of press illustration, when photography first found a place for itself, and then achieved ascendancy. Between the two extremes of traditional drawings on the one hand and directly published photographs on the other hand, the period witnessed a survival of "artistic drawings after photographs" (a tradition dating back to the 1860s), while the new habit 141 Pásztor József: A fényképezés kulturhatása. A művészi fényképezés évkönyve. 4. (1909) 6-9. 7. 265
