Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Szilágyi András: Louis-Armand vagy François-Louis? Kérdőjelek kutatás közben

résztvevője, Zichy István gróf írt az érsekújvári táborból Koháry Istvánnak 1685. július 20-án. Ennek szempontunkból fontos részlete a következőképp hangzik: „...Tegnapelőtt [azaz július 18-án] érkezék ide a franczia király sógora; deli ifjú úr, Prine Conti... "10

Eszerint a hadművelet megkezdése utáni tizenharmadik napon, július 20-án Conti herceg valóban az ostromlók táborában tartózkodott. O pedig, amint a szövegösszefüggésből egyértelműen kiderül, csakis az idősebb fivér, a 24-ik életévét már betöltött Louis-Armand lehet, aki egyébként - jegyezzük meg - nem sógora, hanem veje volt a francia királynak, XIV. Lajosnak. (Arról, hogy testvéröccse is jelen lenne, sem itt, sem Boethiusnál nincs szó.)

Érsekújvár ostroma, mint tudjuk és a fentiekben említettük, augusztus 19-én ért véget; Caprara tábornok seregei ekkor foglalták el az erődítményt. Elképzelhető tehát, hogy az ezt megelőző egy hónapban François-Louis, az az idő szerint huszonegy éves fiatalabb testvér is odaérkezett, s netán a hadműveletekben is része lehetett. Tény azonban, hogy megbízható, ma ismert, hiteles források nem szólnak erről.

Ezen a ponton térhetünk vissza annak a négy latin feliratnak a közlendőjéhez, amelyeket fentebb idéztünk, s amelyek a bronz kisplasztikák talapzatán, azok hátoldalán olvashatók. Ezek szerzője kétségkívül a Bourbon-Conti família szolgálatában álló tudós literátorok egyike volt. Aki a „kereszténység fénylő támaszaként" dicsőíti a (keresztnévvel meg nem nevezett) Bourbon herceget, mint „Contius héroszt". S ami szempontunkból különösen lényeges: a leláncolt, rabul ejtett török harcosok szerepeltetése nyilvánvalóan azokra a hadi sikerekre céloz, amelyek helyszíne az idő szerint csakis a magyarországi hadszíntér lehetett.

Ha a tényékhez ragaszkodunk, azt kell megállapítanunk, hogy ez a dicsőítés az idősebb testvért, a huszonnégy évet élt Louis-Armand-t kell, hogy megillesse. De vajon fontosak-e itt a tények? Másképp fogalmazva: mi a tények szerepe akkor, ha az utókor egy elismert, jeles személyiségnek emléket állít? Nos, az utókor, mint tudjuk, nem mindig hálás és nem mindenkivel bánik valós érdemei szerint. Esetünkben arról lehet szó, hogy az idősebb testvér tettei és érdemei - halála után több mint húsz évvel - némiképp feledésbe merülhettek; alighanem épp oly mértékben, amiképp hírneve és dicsősége öccsére, az 1685-ben ténylegesen az ő örökébe lépő Conti hercegre, François- Louis-ra rávetülni kezdett.

Ha nem volnának is mívesen megfogalmazott, veretes latin feliratok a talapzatukon, a négy kisplasztika esetében akkor is nyilvánvaló lenne, hogy egy - köztéren vagy középületben, netán templomi enteriőrben felállítandó (vagy ténylegesen felállított, felavatott) - monumentum mellékalakjairól, azok plasztikai „vázlatairól", vagy reprodukcióiról van szó.11 Ez a monumentum, meggyőződésünk szerint, nem a korán meghalt idősebb testvér, Louis-Armand, hanem öccse, François-Louis dicső emlékezető Kari Lajos: Conti herczeg Érsekújvár ostrománál. Történelmi Tár ú. f. 9. (1908) 312-317.312.

11 E műfaj barokk-kori sajátosságainak áttekintése és értékelése: Ingersoll-Smouse, Florence: La sculpture funéraire en France au XVIIIe siècle. Paris, 1912., Bertrand, Régis: Grabdenkmäler des französischen Adels im Ancien Régime. Rechtlicher Status, soziale und politische Bedeutung. In: Macht und Memoria; Begräbniskultur europäischer Oberschichten in der Frühen Neuzeit. Hrsg.: Mark Hengerer. Köln (Böhlau), 2005.271-290.

24