Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

II. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Az eseményképtől a riportfotóig. A fotográfia a képes sajtóban az 1880-as és 1900-as évek között

felvételeiket. Természetesen csak az olyanokat, amelyek általánosabb érdeklődésre számíthatnak. Nevezetesen ünnepi alkalmaknál eszközölhető csoportfölvételeket, érdekes aktuális eseteknek fotográfiáit, szép tájképeket, monumentális építkezéseket és úgynevezett pillanatnyi felvételeket a vadászati és a sportéletből. Nem Ígérhetjük ugyan, hogy valamennyi beküldött fényképet közölni fogjuk, de mindesetre a javát, még pedig az illető amatőr megnevezésével.""" Ez az olvasókhoz címzett szerkesztői üzenet talán a millenniumi kiállítás tapasztalatait tükrözte. „Abban a hitben élünk - írta áprilisban, a millenniumi ünnepségek előtt Herczeg Ferenc -, hogy ez különösen a mi időnk, a képes újságé, a melynek módja van a leírhatatlan dolgokat úgy ábrázolni, hogy azok is lássák, a kiknek nincs módjuk látni azokat elevenen. Az az ambíciónk, hogy a most következő félévnek az Uj Idők legyen a leghűbb és legteljesebb tüköré és egyszersmind a megszólaló emléke. Fotográfusaink e lapokon megfogják rögzíteni az érdekes történelmi és társasági pillantásokat, festőink és rajzolóink a nagy tablókat, együtt minden nagy eseményét, becses momentumát, minden valamire való tárgyát a milléniumnak és a kiállításnak."22 23 A lap azonban nem igazán tudta teljesíteni vállalását. Kedvenc sajtóorgánumukat fényképeikkel támogató amatőrök hiányában az Uj Idők csak a hivatásos fényképészek képeit tudta közölni. Az ezredévi történések fényképezésére pedig konzorcium alakult a „Fényképészek Országos Szövetkezete az 1896-iki Országos Kiállításon" névvel, mely kizárólagos jogot szerzett „a fényképészeti szakmába vágó mindennemű munkálatok teljesítésére". A szövetkezetbe tömörült fényképészek privilégiuma kizárta, hogy a kiállításon más hivatásos fotográfus felvételeket készíthessen. Erdélyi Mórt és operatőrjeit - egy talán túlzó, de a szakma régi nagyjainak céhszerű összetartása és a feltörekvő új fotográfusok közötti ellentétet jól érzékeltető visszaemlékezés szerint - a rendőrök közelébe sem engedték a megörökítésre méltó eseményeknek. A kiállítás igazgatósága azonban kikötötte, hogy a szövetkezet privilégiuma „a kézi műszerekkel dolgozó műkedvelők felvételi szabadságát nem korlátozhatja".24 Bár amatőr fotográfusok feltehetőleg számosán fényképeztek is a kiállításon - egy ilyen sorozatot a Történeti Fényképtár is őriz - a millennium idején a Vasárnapi Újságban megjelent amatőr képek a díszmenetet, új létesítmények, emlékművek avatását örökítik meg. Az Uj Idők azonban a kiállításról, annak megnyitásáról, az épületekről csak a szövetségre lépett mesterek, s egyéb eseményekről is csak „szakfotográfusok", leginkább a szinte „száguldó riporterként" dolgozó Erdélyi Mór képeihez jutott hozzá, míg a Vasárnapi

22 A szerkesztő üzenetei. Olvasóinkhoz. Uj Idők 2. (1896) 35. sz. augusztus 23.168.

23 A szerkesztő üzenetei. Áprilistól októberig. Uj Idők 2. (1896) 16. sz. április 12. 379.

24 Idézi Lugosi Lugo László: Klösz György 1844-1913. Élete és munkássága. Bp., 2002. 72.; A szövetkezet tagjai voltak: Strelisky Sándor, Weinwurm Antal, Mai és Szigeti, Mertens és Társa, Koller és utódai (Forché és Gálfy), Klösz György, Ifj. Divald Károly és Goszleth István. Az Erdélyi Mór millenniumi szerepléséről szóló történetet fia, Erdélyi György elbeszéléséből Baróti Judit jegyezte le. (Baróti Judit: Egy fővárosi fényképész: Erdélyi Mór. Szakdolgozat, ELTE BTK, 1995.14.) Az Erdélyi Györgytől származó információ annyiban pontosításra szorul, hogy Erdélyi csak a kiállítás területén zajlott eseményekhez nem tudott hozzáférni, számára sem bizonyult sem üzleti, sem hírnév szempontjából rossz lehetőségnek a millennium. Fényképezett a tomaünnepélyen, az állatkiállításon, a díszmenetnél és a pusztaszeri emlékműnél, Vereckén és a Vaskapu-csatorna megnyitásán stb.

210