Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
II. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Az eseményképtől a riportfotóig. A fotográfia a képes sajtóban az 1880-as és 1900-as évek között
találkoztak az olvasók. Az 1890-es években az eseményképek alatt leggyakrabban a nagy budapesti műtermek tulajdonosainak - Klösz György, Ellinger Ede, Weinwurm Antal, Divald Károly, Goszleth István, Erdélyi Mór - nevét lehetett olvasni a lapokban. Közülük az évtized második felének legtermékenyebb fotográfus üluszfrátorai Erdélyi Mór, Klösz György és Ellinger Ede voltak. Utóbbi, és a néhány évvel idősebb Divald Károly az évtized utolsó két évében már nem készített hírképet. A vidékiek közül a kolozsvári Dunky fivérek, a temesvári Kossak József, a szegedi Keglovich Ede küldtek be leggyakrabban fényképes tudósítást környezetük jelentősebb eseményeiről. A hat fővárosi fotográfus közül a mindannyiuknál legalább másfél évtizeddel, de mesterénél, Ellinger Edénél huszonhat évvel fiatalabb, 1866-ban született Erdélyi Mór tanúsította a legnagyobb aktivitást. Erdélyi annak ellenére - vagy épp azért -, hogy nem tartozott a millenniumra konzorciumba tömörült fényképészek közé megtalálta számítását a fényképtermelés szempontjából kiugró 1896-os évben is: a Vasárnapi Újságban összesen 61 felvétele jelent meg 18 helyszínről. A képek és „riportok" számát tekintve utána következő Weinwurm Antalnak 17 képe jelent meg 9 helyszínről, s őt követte Klösz és Divald egy-két eseményről felvett mintegy tucatnyi képpel. ' A század utolsó évtizedében új „képszolgáltató" tűnt fel, s tette magát nehezen nél- külözhetővé: az amatőr fotográfus, (l.a-b kép) Richard Leach Maddox 1871-ben közzé tett találmányát, a „száraz lapot" (száraz lemezt) az 1880-as évek elejétől készen is meg lehetett vásárolni, s a könnyebben kezelhető és olcsóbb kamerák, az 1888-ban megjelent Kodak megjelenésével nagy lendületet vett a hobbifényképezés terjedése. Ettől kezdve - ahogy Calderoni hirdette egy-egy jobb színházi látcső árába kerülő amatőr fényképezőgépeit a Magyar Salonban - bárki készíthetett pillanatfelvételeket: „Fényképészeti készülékek dilettánsok számára, melyekkel bárki minden előismeretek nélkül a legcsi- nosabb képeket készítheti." A családi összejöveteleket, mókázásokat, kirándulásokat, a gyermek cseperedését és a környezetében zajló különleges eseményeket fotografáló, pillanatképeket készítő amatőr bárhol felbukkanhatott. Az 1860-as évektől szokássá vált, hogy egy-egy helybéli értelmiségi, s fotográfus összefogásának köszönhetően fénykép után készült illusztrációval kísért apró tudósítások jelentek meg, melyek az adott település fontos történéseivel ismertették meg az olvasót, szoborleleplezésekről, épületavatásokról stb. tudósítottak. E kis helyi beszámolók továbbra is helyet kaptak a lapokban, ám az amatőr mozgalom terjedésével egyre gyakrabban egy-egy helybéli műkedvelő fotográfus örökítette meg az eseményeket: a Vasárnapi Újság újságírója 1897-ben Griell Gyula rózsahegyi gyógyszerésznek a városháza tornyának beomlásáról küldött képe kapcsán elmélkedhetett a gyors építkezés lábra kapott szokásának veszélyeiről, Diósy Ede komáromi takarékpénztári tisztviselőnek, az „amatőr fotóművészet úttörőjének" a csallóközi árvízről küldött képe pedig 16 17 16 Az eseményképek közé csak olyan felvételeket számoltam, melyeken „akció" zajlik, az esemény alkalmából felvett csoportképeket stb. kihagytam a számításból. Csak azokat a fényképeket tulajdonítottam egy-egy fotográfus munkájának, melyek alatt megjelent a nevük. Mivel a képek többségénél közölte a Vasárnapi Újság a képkészítőt a számok viszonylag pontosnak tekinthetők. 17 Karácsonyi és újévi ajándékok, [hirdetés] Magyar Salon 6. (1888) december o. n. [338.] 208
