Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
II. TANULMÁNYOK - Baják László: A magyar-bizánci kapcsolatokról és III. Béla királyi reprezentációjáról
a Jeruzsálem eleste óta a keresztes háború lázában égő lovagi elitjével,4’ a hozzá képest kicsi és kevéssé jelentős Aragóniát másolva, csak 1196 körül tanulta volna el a lovagi reprezentáció divatos, új külsőségeit. Magyarország számára Aragónia jelentőségét egyébként is sokkal inkább a francia királysággal fenntartott szoros kapcsolatai jelenthették. Bizonyosra vehető tehát, hogy Imre király 1202-ből ismert címere csak a történeti emlékek nagyarányú pusztulása miatt látszik előzmények nélkül bevezetett újításnak a királyi reprezentációban. Az oroszlánok szerepeltetése a királyi címerben IV. Béla idején szűnt meg, aki a nagyapja, III. Béla iránti tiszteletből, és egyben az apjától, II. Andrástól is elhatárolódva a hivatalos uralkodói címerébe a kettős keresztet vette fel. Tekintve, hogy Imréhez hasonlóan Bélát is megkoronázták apja életében, illetve egyes éremveretek tanúsága alapján, a kettős keresztes címerének eredete is visszavezethető a trónra lépése előtti időkre. IV. Béla idején a vörös-ezüst sávok átmenetileg eltűntek, illetve visszaszorultak családi használatba, természetesen az uralkodói jelképnek minősülő oroszlánok nélkül, amelyek többé nem is tértek vissza az uralkodói jelképek közé. III. Béla koronázásáról sajnálatos módon semmilyen közvetlen forrással nem rendelkezünk. Van azonban egy olyan tárgycsoport, amely mégis fontos adalékokat szolgáltathat róla. Szerencsés módon ugyanis fennmaradt III. Béla székesfehérvári sírja és benne halotti jelvényegyüttese.4 Általános vélekedés szerint a „királyi módra" eltemetett uralkodó jelvényei az aktuális koronázási jelvényegyüttesről is képet adnak. III. Bélát persze nem az eredeti jelvényeivel, hanem azokra jelzésszerűen utaló helyettesítőkkel, másolatokkal temették el. A király fején aranyozott ezüst abroncskorona, bal kezében ezüst lemezből hajlított jogarutánzat, jobb kezében egy sérült aranyozott ezüst körmeneti kereszt volt. A király mellén egy láncon függő, roncsolt 11. századi bizánci ékszer, ereklyetartó (enkolpion) függött, a derekán kardutánzat, a karján karperec imitáció, a lábbelijén sarkantyúk voltak. Végül a király ujján egy arab (Abdallah ibn Muhammed) feliratos, almandin kővel díszített arany (méreg)gyűrűt találtak. A halotti insigniák egy része tehát szimbolikus jellegű tárgyutánzat (korona, jogar, kard, sarkantyú, karperec), egy másik része valamilyen eredetit helyettesítő tárgy (körmeneti kereszt, enkolpion) és végül a király egyetlen ténylegesen használt személyes jellegű tárgya egy eredetileg 45 Kevés kétségünk lehet a felől, hogy I. László király szentté avatása a lovagi, illetve a keresztes eszmény népszerűsítésének jegyében történt. (Vö: Klnniczay Tibor: Az uralkodók szentsége a középkorban. Bp., 2000. 163.) A korszakból több adatunk is van arra vonatkozóan, hogy magyar előkelők mentek a Szentföldre, vagy legalábbis szerettek volna ott harcolni vagy oda elzarándokolni. A gyér forrásanyag ellenére még a lovagi kultúra terjedésére is találhatunk utalásokat Anonymus gestájának információitól a korszakban feltűnő Achilleus ispánnak a trójai történetből merített nevéig, stb. Az Árpád-házi királyok okleveleinek i. m. 43-44. 133. sz. oklevél 46 A jelvények elemzését 1. Kovács Éva: III. Béla és Antiochiai Anna halotti jelvényei. In: Species Modus Ordo i. m. 116-135. 47 Talán az Árpádok legfontosabb ereklyéjére a Szent Kereszt ereklyéjére utalhat, illetve azt helyettesítheti. 48 A karperec (armilla) talán egy „császári" omátus tartozékaként értelmezhető. Kovács E. A középkori magyar királyság i. m. 176. 197
