Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
II. TANULMÁNYOK - Baják László: A magyar-bizánci kapcsolatokról és III. Béla királyi reprezentációjáról
közepe után már nem használtak, azaz a lemezek legkésőbb all. század első felében készülhettek. Ha ez igaz, úgy ezek a lemezek akár Szent István kincstárából is származhatnak.1 Könnyen elképzelhető tehát, hogy a Dukas Mihály bizánci császár által I. Géza bizánci feleségének vélhetőn nászajándékul küldött női korona átalakításához, bizánci mintára történő beboltozásához olyan kincstári tárgyat, vagy tárgy részeit használták fel, amelyekről okkal vagy ok nélkül, de úgy tudták, hogy Szent Istváné volt.’2 A szentistváni eredetű kincstári tárgyak azonosítása amúgy aligha ütközhetett akadályba, ugyanis tudjuk, hogy I. András király 1046-ban megkerestette és azonosította a Szent Istvántól maradt uralkodói jelvényeket, illetve felkérte Leodvin bihari püspököt, hogy olvassa el a királyi kincstár (székesfehérvári királyi bazilika) tárgyainak eredetét feltüntető feliratokat, illetve, ahol ez hiányzik, pótolja is azokat.^ István király szentté avatását követően (1083) az azonosított darabok nyilván ereklyévé magasztosulhattak, azaz megkülönböztetett figyelmet és tiszteletet is kaphatok. Mivel a mai korona több okból kifolyólag sem lehet azonos Szent István koronájával, ezért szükségszerű feltenni, hogy a 11-13. század során királyainknak új királyavató jelvényt, vagy jelvényeket kellett készíttetniük. A Szent Korona összeállításának terminus post quemje nyilvánvalóan az úgynevezett corona greca, Dukas Mihály császárt, Konstantin társcsászárt, valamint Géza királyt ábrázoló, másodlagosan elhelyezett zománclemezeinek kora, azaz I. Géza király uralkodásának kezdete (1074). Deér József történeti adatgyűjtéséből az is megállapítható, hogy a 13. század második felében a magyar koronázási jelvényeket, különös tekintettel a koronára, már egyértelműen Szent Istvántól eredeztetik, és szentnek tekintik. 4 Erről tanúskodnak, az 1240 körüli Cronicon Rytmicum Sitticense-nek, feltehetően az esztergomi érsek autentikus közlése nyomán íródott sorai is. „A királyok máig, / mikor megkoronázzák őket, / A fent említett István / trónjára ülnek, / az ő híres jelvényeivel / 21 22 23 24 21 Tóth Endre: A Szent Korona apostollemezeinek keltezéséhez. Communicationes Archaeologi- cae Hungáriáé 1996.181-209. 22 A koronapántok kialakításához használt ismeretlen funkciójú tárgy egyes feltevések szerint István királynak a szentté avatás után készült koponyaereklye-tartója, a palásthoz hasonlóan, valószínűleg szintén a székesfehérvári királyi bazilika kincstárából származhatott. Ezzel együtt úgy tűnik, hogy pántok és a zománclemezek eredetileg két különböző tárgyhoz tartozhattak. A szentistváni eredetű zománcképeket, az eredetieket lecserélve, másodlagosan helyezhették a pántokra. Erre utalhat, hogy a vélhetően eredetileg 12 apostolképből, mivel az új helyen csak ennyi fért el, csak nyolc van, valamint, hogy az egykori ki- és befoglalás nyomai ma is jól látszanak. Végül a korona tetejére felkerült a kis gömbös végű, amúgy szintén 11. századi jellegű latin kereszt. A kereszt másodlagos volta teljesen egyértelmű, hiszen a Pantokrátor kép közepébe illesztették bele. A kockázatos műveletet, azaz kép kifúrását azért kellett vállalni az ötvösnek, mert a korona tetején álló kereszt, a mintául vett bizánci császári koronáknak is elengedhetetlen tartozéka volt. 23 Fundatio ecclesiae S. Albani Namucensis. In: Az államalapítás korának írott forrásai. Szerk.: Kristó Gyula. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 15.) Szeged, 1999. 228. L. még Györffy György: István király és műve. Bp., 1977. 288. és Kovács Évn: A székesfehérvári királyi bazilika 11. századi kincsei. In: Species Modus Ordo i. m. 105-111. 24 Deér ]. i. m. 172-185. 191
