Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Radnóti Klára: A Schunda család és a Nemzeti Múzeum - a magyar hangszergyártás emlékei a múzeumban

A miniatűr hangszerek készítése nem példa nélküli - élethű, pár cm-es hangszermodel- leket őriz például a Markneukircheni Hangszermúzeum/ Markneukirchen környékén, a nagy hangszerkészítő hagyományokra visszatekintő vidéken, ügyességüket fitogtatva a mesterek szívesen bíbelődtek ilyen aprócska instrumentumok elkészítésével. A Schunda-hagyatékban a méretarányos fúvós modelleken a billentyűk mozognak, a miniatűrök tökéletes másai az igazi hangszereknek. (12. kép)

1963-ban Gottermayer Ilona (özvegy Horn Pálné) újból felkereste a múzeumot, s 12 tételben iratokat és nyomtatványokat kínált eladásra (ezek közt a Schunda-cég 1916 és 1930 között vezetett üzleti könyvét, a frankfurti André-cég bizonyítványát 1902-ből Schunda Károly szorgalmáról, jó előrehaladásáról, a cég árjegyzékét stb). Tekintettel a múzeumban már meglévő Schunda-anyagra - és a „rendkívül méltányos" árra - a vétel megvalósult, s az iratok bekerültek a dokumentumgyűjteménybe. " Utoljára 1974-ben találkozunk Gottermayer Ilona asszonnyal, aki Schunda Vencel József személyes tárgyait hozta múzeumunkba: egy ébenfa botot, szivartartót és egy olajfestményt. Az olajfestménynek, ami egy hangszerekből összeállított emberfigurát ábrázol, nemrég egy egész tanulmányt szenteltek. 'Az érdeklődést legalább annyira felkeltette a festmény hátára írt szöveg, mint maga az ábrázolás. „A halhatatlan zeneszerző/Wagner Richard/ ajándéka/Bayreuth 1877 július" olvasható az erősen restaurálásra szoruló kép hátoldalán. A fennmaradt források szerint Richard Wagner nem tartózkodott 1877 júliusában Bayreuthban, azaz ekkor biztosan nem adhatta ajándékba ezt a képet ott. A minden bizonnyal későbbi felirat a Wagner-rajongó családban élő legendát volt hivatott igazolni. Ha ez nem is volt igaz, a kép nagyon találó és személyes ajándék lehetett: a sokféle hangszert gyártó és forgalmazó Schunda-cég megtestesítőjének is felfoghatjuk ezt a figurát.

A Schunda családra vonatkozó emlékeket természetesen nem csak a családtól szereztünk be, a Hangszergyűjtemény kezelői minden lehetséges alkalommal próbálták a neves cég készítményeit megvásárolni. így került be 1976-ban egy úgynevezett arion- citera,85 86 87 88 89 90 91 92 ami szintén Schunda-szabadalom volt: „1880-ban feltalálója lettem a sajátlagos szerkezetű arion-cziterának, a mely a régibb cziterákénál jóval erősebb hangjával válik ki... vele szélesebb exportot értem el, főleg Angliában és Amerikában." ~ Minden bizonnyal a „jóval erősebb hang" miatt nevezte el a feltaláló Ariónról, „a Lantosról", a Kr. e. 7-6. században élt leszboszi kardalköltőről hangszerét, ami - bár a feltaláló sikerként említi - valójában nem keltett nagyobb feltűnést, szinte nyomtalanul tűnt el.

85 Jordan, Hanna: Führer durch das Musikinstrumenten-Museum Markneukirchen. Markneukirchen, é. n. 40.

86 863-06-10/1961. U.O. szerint a leltári szám 1961.1555. - ezt is átleltározták a későbbiekben.

87 863-10-75/963. U.O.

88 863-06-132/963. U.O.

89 122-041-14/74. U.O. és 132-041-14/74 U.O.

90 Apor Eszter: A Magyar Nemzeti Múzeum Hangszertárának egy érdekessége: ember figura hangszerekből. Műelemzés. Folia Historica 30. (2014) 125-138.

91 Ltsz.: H. 1976.5.

92 A Schunda V. József cs. és kir. udvari hangszergyár története 1848-1898. Bp., 1898.18.

152