Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Radnóti Klára: A Schunda család és a Nemzeti Múzeum - a magyar hangszergyártás emlékei a múzeumban

sőt, a Nemzeti Színháznak is rendszeres szállítója lett. Sikeres működése elismeréséül kapta (a céhszabályokkal ellentétesen) a vonóshangszer készítői jogot. Ahogy megvetette lábát Pesten, s képessé vált rá, Josef Schunda a testvéreit is felkarolta: már az 1840-es években Pestre hívta Ferencet (1834-1894), aki műhelyében tanulta a mesterséget, s 1860-ban vált önálló fa- és fémfúvós hangszerkészítő mesterré (halála után özvegye működtette üzletét 1898-ig). A legsikeresebb testvér azonban a cégalapító ifjabbik öccse, Schunda Vencel József (1845-1923) lett, aki hangszerkészítőként és üzletemberként is nagyon tehetségesnek bizonyult. O is Csehországban született (Dubecben), onnan érkezett 11 éves gyerekként 1856-ban Schunda Józsefhez Pestre, nála inasko- dott, majd lett fafúvós hangszerkészítő segéd 1863-ban. A szokásos vándorút után bátyja üzletvezetőként alkalmazta (1867), s egyre inkább támaszkodott rá: Schunda Vencel József 1868-tól társtulajdonos, majd 1871-től átveszi a jónevű üzlet vezetését.

Vezetése alatt az üzlet felvirágzott, „minden törekvésemet a gyár fellendítésére fordítottam", vallja visszaemlékezésében, s mintegy gyakorlati útmutatót is mellékel a sikerhez vezető úthoz: „A külföldön nyert tapasztalatokat arra fordítottam, hogy azokat a hazai hangszeripar előnyére értékesítsem. Gyáramat tetemesen kibővítettem, szakértő munkásokat szerződtettem, köztük czélszerű és méltányos munkabeosztást honosítottam meg; széles összeköttetéseket szereztem, s minden alkalmat megragadtam, hogy egyetemes hangszergyáram versenyképes legyen a külföld hasonló legkiválóbb gyártelepeivel szemben.... A versenyképesség bemutatására a legalkalmasabb eszköznek a részleges és egyetemes iparkiállításokban való részvételt találtam; törekvésem oda irányult, hogy nem kímélve anyagi áldozatot, azokon mindenkor részt vegyek s a honi műipar termékeinek kellő érvényt szerezzek."

Azaz az elavult céhes keretek közül kilépve modern ipari termelésbe kezdett, s ráadásul jó érzékkel reagált a kor kihívásaira - érdeklődése a jellegzetesen magyar, illetve annak tartott hangszerek felé irányult, ezeket népszerűsítette, igyekezett széles körben elterjeszteni, kiszolgálni a közönség igényeit, s mindeközben konstruktőrként elévülhetetlen érdemeket szerzett. A magyar és egyetemes hangszertörténetbe a pedálos cimbalom (1874) és a modern tárogató (1897) megalkotásával írta be nevét, s ezzel a legsikeresebb, legnevesebb magyar hangszerészek közé küzdötte fel magát. Találmányok, szabadalmak fűződnek a nevéhez, gyárában egyre többen dolgoznak, az ipartestület gyáripari szakosztályának elnökségi tagja lesz, fa- és fémfúvós, vonós, pengető- és ütőhangszereket készít és javít, forgalmaz, elnyeri a császári és királyi udvari szállító címet, Pest tekintélyes, nagy vagyonnal bíró polgárai közé tartozik. Szakmailag jól képzett, világlátott, vállalkozó kedvű, újító szellemű, munkájában igényes, öntudatos mesterember, azon ritka vállalkozók egyike a hangszergyártás terén, 14 15

14 Schunda V. Józsefi A czimbalom története. Bp., 1907. 11-13. és 15-16., The New Langwill Index. A Dictionary of Musical Wind-Instrument Makers and Inventors. Ed.: William Waterhouse. London, 1993. 365-366., Lexikon Confectorum Instrumentorum Regionis Ciscarpathianae. Kézirat. Fontana (Gát) Eszter szíves közlése.

15 A pedálcimbalmon további módosításokat szabadalmaztatott 1875-ben, 1876-ban, 1877-ben, 1893-ban, majd 1906-ban. 1877-ben szabadalmat kapott az ún. népharmóniumra, 1880-ban az arion-citerára, 1887-ben a „gyermekcimbalomra acéllemez hangokkal", 1907-ben az „intonálási regulátorra", ami a rézfúvós hangszerek hangolását segítette.

137