Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
II. KÖZLEMÉNYEK - Patay Pál: Harangok mentése a múzeumba ágyúvá válásuk elől
Patay Pál HARANGOK MENTÉSE A MÚZEUMBA ÁGYÚVÁ VÁLÁSUK ELŐL Madách Imre szerint a Falanszter múzeumának ágyúján az a felirat állt: „Ultima ratio regum", azaz a királyok utolsó érvelése. Az ágyú, az utolsó fél évezred ezen hatásos fegyvere azonban még a 20. század elején is általában bronzból készült, akárcsak a harangok. Sok ágyúra volt szüksége az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetőségének is az első világháborúban, de ehhez kevés réz állott a rendelkezésére. Ezért utolsó lehetőségként a harangokhoz nyúlt hozzá. Réztárgyak hadi célokra történő igénybevételének gondolata már 1915 nyarán is felmerült, de a hadvezetőség ekkor még nem intézkedett. Hamarosan azonban szóba került harangoknak önkéntes felajánlás alapján történő begyűjtése. Végül 1916 augusztusában, a közös császári és királyi (cs. és kir.) Hadügyminisztérium 8/HB Abt. 3380 sz. rendelete alapján elkezdődött a harangok rekvirálása.1 2 Templomonként egy harang volt visszahagyandó, mégpedig a legkisebb. Ahol négy, vagy több volt, ott kettő. A leszerelt harangokat központibb fekvésű vasútállomások mellett gyűjtötték össze, majd onnan időnként Csepelre, a Weisz Manfréd Lőszergyárba, vagy Nagytéténybe, a Lossinszky- féle Magyar Ónművek telepére szállították. Ott összetörték és beolvasztották azokat, az így nyert ércet pedig hadianyaggyárakban dolgozták fel. A Bécsben székelő cs. és kir. hadügyminiszter az 1916. december 14-én kelt Abt. 8/HB, Nr. 12997 sz. átiratában értesítette a magyar vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy engedélyezte a művészettörténeti értékű harangoknak a hadi célokra való felhasználás alóli mentesítését. Kérte is, hogy jelölje ki a harangok „művészettörténeti értékének megállapítása céljából" a szakértőket, akik a Budapesti cs. és kir. Katonai Parancsnokság által kiküldött „járatos katonai képviselővel" lesznek hivatva ezt elvégezni. A hadügyminiszter azzal járult hozzá a mentesítéshez, hogy a beolvasztástól megkímélendő harangok a leszerelés, elszállítás és a visszaszállítás költségeinek megtérítése ellenében az illetékes egyházakba juttatandók vissza. Ennek birtokában a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) részéről gróf Klebelsberg Kuno államtitkár" értesítette 1917. január 18-i átiratában a Katonai Pa1 Részletesen foglalkozik a rekvirálással, annak előzményeivel és végrehajtásával Erdélyben: Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Bp.-Kolozsvár, 2002. 26-32. 2 A VKM-nek közismert, 1922-1931 közötti minisztere. 139
