Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

III. MŰHELY - Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról

Falke figyelt fel a latin Pantokrator különös viseletére, ha még nem is értelmezte.80 Lényegében Falke megállapításaival kezdődött el a latin zománcok modern stíluskritikai vizsgálata és a műhelykérdés kutatása, amely a készítés helyét illetőn Itália (Róma, Milano) vagy a Rajna-vidék (a császárság) és időben pedig a korábbi véleményekhez csatlakozva a 11-12. századra összpontosult.

Az 1938-as szemle körülményeiről és légköréről László Gyula számolt be. A koronához nem nyúlhattak. Bárányné Oberschall Magda ekkor figyelte meg a Mihály császár lemezének rendellenes helyzetét és a pántok hajlítottságát. Gerevich Tibor pedig - tekintettel az augusztusi szemlére - a románkori művészetről írt nagy összefoglalásában a koronával csak egy hosszú lábjegyzetben foglalkozott, amelyben tárgytörténeti adat nincs, és csak röviden írt az ír hatásról.8'

Deér József munkája széleskörű ismerettel, összehasonlító emlékeken alapuló, logikusan felépített és egyes buktatókat ügyesen kikerülő következtetések sora. Deér gondolatmenete szerves folytatása annak a folyamatnak, amely Decsy Sámuel könyve, 1792 óta kapott nyilvánosságot, és a korona szentistváni eredetét különféle érvekkel vitatta, és vonta kétségbe. Deér a koronáról 1945 előtt írt szemléket szinte csak aszerint interpretálta, hogy miként foglaltak állást a szentistváni hagyomány illetve a corona latina keltezésében. A megoldásra váró kérdésre ő is, más is igenlő vagy tagadó választ vártak, a hogyan helyett. A korona tárgytörténetében és a közvéleményben is meglévő crux-ot Deér kétségtelenül ötletes módon oldotta meg és oldotta fel. Ha ugyanis Deér joggal kifogásolta Albert Boeckler véleményét a korona román kor utáni összeállításáról81 82 83 mondván:84 akkor már gótikus koronák voltak divatban, ő sem keltezhette volna a Szent Korona összeállítását az 1270-es évekre. Ezért a művészettörténeti vizsgálatával és a történeti következtetéseivel összhangban arra a megoldásra jutott, hogy az ötvös a korábbi korona-forma mintájára készítette az új koronát. Valóban: a Szent Korona történetét és a szentistváni hagyomány alakulását így is el lehetne képzelni. Hacsak a korona tárgytörténete ennek nem mondana ellent.

Deér gondolatmenetének hibalehetőségei két nagy csoportra oszthatóak: ezeket egyrészt az autopszia hiánya, másrészt egyes jelenségek téves vagy pontatlan értelmezése okozta. Az autopszia esetében nem arról van szó, hogy Deér nem látta a koronát, hanem arról, hogy elfogadta és támaszkodott Albert Boeckler véleményére, mert ő látta

80 Uo. 128.

81 A szemle résztvevői - a két koronaőr, báró Perényi Zsigmond és gróf Teleki Tibor jelenlétében - Bárányné Oberschall Magda, Gerevich Tibor, Moravcsik Gyula és László Gyula voltak.

82 Gerevich T. i. m. 237., 269-270. 324. lábjegyzet.

83 Boeckler, A. i. m. 736.: „Jedenfalls ist diese Erneurung nach-romanisch - für die romanische Zeit selbst ist der Charakter zu farblos - und vor 1440 vorgenommen."

84 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 30-36.

190