Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
II. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: A kenézi és a rábahídvégi római katolikus templomok összehasonlító építéstörténeti vizsgálata
már leverték, így egyszerű szemrevételezéssel is számos lényeges információt sikerült begyűjtenünk, kiegészítve az írott forrásokból kihámozható adatokat. Beállványozva ugyanakkor csak a torony volt, így párkánymagasságig csak azt tudtuk közelről megnézni, de a magasabban lévő falszöveteknél ott sem terveztek vakolatcserét, így elsősorban a színezés meghatározására koncentráltunk. A levert falfelületeken megfigyelhető jelenségek alapján a templom legkorábbi, középkori periódusa (1. periódus) maga a torony, melynek alsó falszövetei téglából (méret: 31,5x15x7 cm) épültek, sárgásszürke, kavicsos habarcsba rakva. (4. kép) Átlós támpillérei kötésben vannak a toronytesttel. A délnyugati támpillér délkeleti falsíkján, továbbá a torony déli falsíkján foltokban a vakolatverés után is megmaradt a középkori vakolat - mely nem volt más, mint a szétkent falazóhabarcs - és rajta a látszó fehér meszelés. (5. kép) A középkori torony téglalábazata ma is megvan, rézsűs profilját faragott, 18 cm magas kőelemekből alakították ki. A torony és a hajó csatlakozásánál azt láttuk, hogy a hajó nyugati fala - noha kétséget kizárólag barokk kori - befut a toronyfal mögé. Mivel belebontani nem volt lehetőségünk, nem tudhatjuk, hogy a falmagban a csatlakozás hogy nézett ki. Ha a kutatással nem vizsgálható részeken is ugyanez a helyzet, elképzelhető, hogy a torony eleve elvált a középkori hajótól is, mert téglái a vizsgált felületen nem csorbázódtak a hajó felé, ennek tudható be, hogy a torony falazatának különösebb roncsolása nélkül is le tudták bontani a korábbi hajót, és megépíteni a mait. Önállóan ugyanakkor alig állhatott meg bármikor is a torony, ehhez ugyanis állékonysági okokból a keleti sarkokon is támpilléreknek kellett volna állniuk. Ilyeneknek semmilyen nyomát nem találtuk, hiszen a tornyot keleti irányból a mindenkori hajó támasztotta meg. A torony déli oldalán egy 69 cm magas, 15 cm széles résablakot találtunk befalazott állapotban (hasonló ablak az északi oldalon nem mutatkozott). Belül jól látható volt a karzatszint magasságában ugyanennek az ablaknak a szegmensíves téglazáradéka, (6. kép) rézsűs kávája ma is eredeti állapotában őrződött meg, akárcsak az ugyanehhez a szinthez tartozó korábbi gerendafészkek. Mindezek alapján egy középkori eredetű, de a középkori hajóhoz vélhetően utóbb hozzáépült toronyról beszélhetünk, ám valójában nincsen olyan műrészlet, ami alapján ezen belül pontosabban korhoz vagy stílushoz köthetnénk ezt az épületrészt. Egy következő, második építési periódusban megmagasították a tornyot. Szürkésfehér, kavicsos habarcsba rakott törtkőből épült falai a padlásszinten mutatkoztak, és világosan elváltak a karzatszintig azonosított téglafaltól. E szintről egy - később elfalazott- ablak nyílt nyugat felé. Északra, keletre és délre szintúgy, ezek azonban magasabbról induló ablakok voltak. Az ablakok kávái javarészt törtkőből készültek, bár helyenként tégla is megfigyelhető bennük. Az északra és délre néző ablakokat utóbb fölfelé megmagasították, így az eredeti boltövüket ma már csak a kávákban látható ferdén rakott törtkövek jelzik. Ugyanebben a korszakban az akkori - a mainál alacsonyabban levő- padlástérbe egy kis bebújó nyílás vezetett. E korszak datálásával kapcsolatban semmilyen támpontunk nincs, hiszen a belülről látható ablakformák teljesen jellegtelenek. A 3. periódusban lebontották a középkori templomot a torony kivételével, és helyette téglából felépítették a ma ismert hajót és szentélyt, továbbá a sekrestyét, melyek egymással mind kötésben voltak. E periódusban már téglalábazat készült körbe, a hajóból délre nyíló, tagolt szalagkeretes, záróköves ajtó már ekkor bekerült a helyére. A vizsgálatok során az is láthatóvá vált, hogy a hajó homlokzatát - mind az északi, nyugati és 97
