Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége II.

bennem az az összetartozás, amit akarva-akaratlanul jelenlétükkel kifejeztek." ' Nyug­díjba menetele után már csak kevesebb, mint négy évet élt. Kovács Tibor 2013. november 19-én hajnalban hunyt el a kistarcsai Pest Megyei Flór Ferenc Kórházban életének 74., házasságának 50. évében.214 215 Az egykori főigazgatót még előző nap délután szállította a mentő a kórházba, miután otthonában elvesztette az esz­méletét. Másnap reggel, a halál beállta után nem sokkal telefonon értesítette a család a Nemzeti Múzeumot a szomorú hírről. Ezt követően Csorba László főigazgató felhívta hivatali elődje özvegyét és a részvétnyilvánításon túl közölte vele, hogy Kovács Tibort a Nemzeti Múzeum saját halottjának tekinti. Ez a mondat aztán a múzeum és a család által közösen kiadott gyászjelentésben is szerepelt. A partecédulán, amelynek szövegét a főigazgatóság fogalmazta meg, az elhunyt főigazgató neve alatt titulusai, kitüntetései kerültek felsorolásra. Ezen kívül még Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versének négy sora volt olvasható rajta: „Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse."216 A temetés megszervezését az özvegy felkérésére Németh Lászlóné, volt gazdasági igazgató már november 20-án megkezdte, melynek során elérte, hogy a néhai főigazgató földi maradványait a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezhessék örök nyugalomra. Kovács Tibor temetésére 2013. december 11-én 14 órai kezdettel került sor. A Fiu­mei úti temető nagy ravatalozója megtelt a család és a múzeumi szakma képviselőivel. A Nemzeti Múzeumból is sokan eljöttek, hogy részt vegyenek egykori főnökük, kollé­gájuk végtisztességén. A római katolikus gyászszertartást a húsz évvel korábban már Kralovánszky Alánt is temető dr. Farkas Tibor (1929-) érseki tanácsos atya, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ egykori intézményvezetője, a budapesti Szent István Bazilika korábbi segédlelkésze végezte négy ministráns asszisztenciájával (akik közül az egyik, Kovács Gergely, korábban a Nemzeti Múzeum munkatársa volt). Elsőként ő emlékezett meg az elhunytról, akit az 1960-as években ismert meg. Többször hangsú­lyozta az öntudatos, pályájához ragaszkodó, értéket őrző és teremtő ember fontosságát, olyan személyiségét, mint amilyen Kovács Tibor volt. Végül Adyt idézte: „Őrzők vi­gyázzatok a strázsán!" - „Sokan vagytok itt most őrzők, - felelősséggel - vigyázzatok a strázsán, őrizzétek, védjétek és mentsétek az emberi értékeket, hazánk értékeit is." A papi gyászbeszéd után a Magyar Nemzeti Múzeum nevében Csorba László főigaz­gató búcsúztatta elődjét, aki - mint mondta - „egy nagy, hosszú és lenyűgöző örökség hordozója volt, olyan szinten, olyan módon és olyan formákban, amelyek mindenben 214 Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes 2010. január 6-án kelt ikt. sz. nélküli meghívó levele. MNMI Főigazgatósági iratok 310-021-7-3/10. Főig. 215 Kovács Tibor gyászjelentésén egy kissé pontatlanul életének 73. éve szerepel, de halálának évében ő már betöltötte (február 10-én) a 73. évét, így halálakor már életének 74. évében járt. A koporsón lévő aranyozott táblácskán már pontosan szerepelt az életkor: „élt 73 évet". 216 Kovács Tibor gyászjelentése. (MNM TA MtGy) 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom