Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége II.

19. kép

Fülep Ferenc és felesége sírja a Farkasréti temetőben (a szerző felvétele)

szóló első híradás még május 22-én megjelent az Esti Hírlapban, de ez sem egy részletes beszámoló volt, hanem tulajdonképpen egy rövidebb nekrológ. Ebből a következőket tartjuk érdemesnek idézni: „Nagyon mélyről indult [ti. egy kilencgyerekes szegény családba született - DDB], és magasra jutott. Az egyik fő szakértőként ő vehette először kézbe a Magyarországra visszaszármazott becses nemzeti értéket, István király koronáját, s alkothatott véleményt róla. Mert a főigazgató eljutott a szellem legmagasabb világába: tudása, érdeklődése rendkívül gazdag volt, s talán ezért is maradt meg emberként olyannak, amilyennek elindult az életbe: egyszerűnek és közvetlennek, ama népmeséi legkisebb fiúnak, aki nekivágott a nagy ismeretlennek és győzedelmeskedett." " Korek József gyászbeszéde a Folia Archaeolgicában jelent meg. Fülep Ferenc legteljesebb szakmai méltatását, pályaképét a négy évvel idősebb pályatárs, Kádár Zoltán régész, művészettörténész adta az Archaeologiai Értesítőben. Nem tudjuk, hogy Kádár ott volt-e Fülep temetésén, de nagyon érdekes az, amit nekrológja végén megjegyez, tudniillik, hogy utoljára vele éppen e temetőben találkozott, amikor egy vezető muzeológust temettek. A Nemzeti Múzeum főigazgatója akkor „azon töprengett, hogy kiváló elődje Hampel József halálának közelgő 75. évfordulója alkalmából, hogyan lehetne ... méltóan megemlékezni."1'9

Hampel Józsefről nem sikerült már 1988-ban sem méltóképpen megemlékezni, de Fülep Ferencről a Nemzeti Múzeum halála után kétszer is megemlékezett a sírnál. Elő- 178 179

178 (hm): Végső búcsú Fülep Ferenctől. Esü Hírlap 31. (1986) 118. sz. május 22.2.

179 Kádár Z. i. m. 259. Kádár nekrológja után Nagy Mihály közölte Fülep műveinek válogatott jegyzékét 1. Fülep Ferenc régészed munkássága (válogatott bibliográfia). Összeáll.: Nagy Mihály. Archaeologiai Értesítő 113. (1986). 2. fűz. 259-261.

56