Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
III. MŰHELY - Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról
templom melletti lovas szobrán). Az akadémia számára készített hivatalos jelentés4 és az Archaeologiai Értesítőben megjelent tájékoztatók a szentistváni hagyomány kérdésében rövidek, tárgyszerűek, mondhatni állásfoglalás mentesek, kompromisszum-keresők voltak. Szemben a szóbeszéddel. A napilapokban megjelent cikkek kevésbé voltak visszafogottak és tovább mélyítették a rést a korona szentistváni hagyományán. Külföldön később politikai indíttatású hozzászólás is született, mondván: a koronát hamisították/' Az pedig tudománytörténeti vizsgálat tárgya lehetne, hogy a szemlén résztvevők miért különféle kiadványokban közölték megfigyeléseiket/' A 19. század végén - Franz Bock díszmunkájának is köszönhetően - a korszakkal és az iparművészettel foglalkozó külföldi szakemberek felfigyeltek a koronára, elsősorban a rekeszzománc-képekre és érdeklődésük ettől kezdve töretlen maradt. A magyar korona a kiemelkedő románkori ötvöstárgyak közé került. Az 1880-as vizsgálat és a közzétett színes rajzok nemzetközi érdeklődést váltottak ki. A korabeli nyomdatechnikának köszönhető jó, ámde éppen az eredeti (tehát kisméretű) közlés miatt a zománclemezek érdemi vizsgálatára alig alkalmas képek alapján a következő évtizedekben a korszak elismert zománc-szakértői Moliniertől Nyikogyim Pavlovics Kondakovig * és Marc Rosenbergig " nyüvánítottak keltezési véleményt anélkül, hogy látták volna a tárgyat és - ami még fontosabb - indokolták volna véleményüket. Magyarországon a két ellentétes felfogást Pauler Gyula és Karácsonyi János jelentették. A legszkeptikusabb álláspontot Pauler Gyula képviselte, írván/ nem hiszi „hogy szent István koronáját összetördelték volna, csakhogy a későbbi, Géza-féle byzanczi koronába illesszék". Szerinte Szent István koronája elveszett. Az 1880-as évektől készültek a szentistváni korona különféle rekonstrukciói (Bock, Ipolyi). Ezekre az volt a jellemző, hogy a keresztpántból, 49 A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője 14. (1880) 5. sz. 92-97. 50 Pulszky Károly közlése tulajdonképpen tárgyleírás. 51 Jean de Bonnefon például a koronát 1907-ben tudatos, magyarországi hamisítványnak nevezte, idézi Deér ]. A magyarok Szent Koronája i. m. 15. Bár végül Deér, ha nem is ilyen megfogalmazással, szintén hasonlóra következtetett. 52 Hampel azt írta a Vasárnapi Újságban, hogy ő azért nyilatkozik, mert nem volt a bizottság hivatalos tagja. L. még: Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 11. 53 Molinier, Emilé: Histoire générale des arts appliqués ä Tindustrie. IV. L'orfévrerie religieuse et civüe. Paris, 1901.54. (idézi Deér ]. A magyarok Szent Koronája i. m. 23.). 54 Kondakov, N. P.: Geschichte und Denkmäler des byzantinischen Emails. Frankfurt am Main, 1892. 55 Rosenberg, Marc: Sacra regni Hungáriáé Corona. Der Cicerone 9. (1917) 41-52. 56 Varjú E. i. m. 62-63. 57 így értékeli a régi véleményeket Bárányné Oberschall Magda: Problémák a Magyar Szent Korona körül. Antiquitas Hungarica 1. (1947) 1. sz. 91-99. 96. 58 Karácsonyi János azt írta, hogy „Paulemek minden, a mai állapottól kiinduló következtetése hibás", ami kétségtelenül helyes megállapítás. Karácsonyi János: Hogyan lett Szent István koronája a magyar Szent Korona felső részévé? Akadémiai értekezések a történelmi tudományok köréből 21. (1907) 6. sz. 523-541.530. 59 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. I. Bp., 1899.422. 187
