Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
II. KÖZLEMÉNYEK - Apor Eszter: A Magyar Nemzeti Múzeum Hangszertárának egy érdekessége: Ember figura hangszerekből. Műelemzés
certet adott Liszt Ferenc közreműködésével a Vigadóban.40 Ennek hatása alatt íródott a Neue Freie Presséből kiszorult vezércikk szövege, ami ugyanazon év július 25-én, a Borsszem Jankó ötödik oldalán jelent meg.41 42 A következő lap egész oldalas karikatúráján három nő hangszerré lényegült képe tűnik fel. A baloldali nagybőgő, a középső oboa, a jobboldali alak pedig trombita alakú törzzsel. A kép felirata: Legutolsó divat. ‘ (7. kép) Festményünkön a komikus vonás a figura csetlő-botló testtartásában, az arc felemás maszkszerűségében, a szemeket, az orrot és a szájat jelölő sajátos jelekben, és a relatíve élénk színek játékosságában nyilvánul meg. Mindez a zenebohóc asszociációját hívhatja elő, ami az 1870-es évekre már hagyományos és kedvelt témája volt a festészetnek. Konklúzió A Magyar Nemzeti Múzeum Hangszergyűjteményében található Ember figura hangszerekből című, ismeretlen művész által festett alkotás Giuseppe Arcimboldo képi világának egy kései, gyengébb kivitelű továbbéléseként fogható fel. A komolyabb restaurálásra szoruló festmény hátoldalán olvasható felirat vélhetően nem hiteles. Ezért a kézírásra - mely a halhatatlan Richard Wagnert, Bayreuth-ot és az 1877. júliusi dátumot említi - nem feltétlenül tekinthetünk a mű keletkezési körülményére vonatkozó adatként. Ebben a kérdésben Radnóti Klára, a kép provenienciájára vonatkozó további kutatásai és egy esetleges restaurálás hozhat újabb eredményt. A festmény ikonográfiái szempontból Arcimboldo és kortársai művészetén túl mindenekelőtt a színház és különösképpen a commedia dell'arte által inspirált 18. századi francia és német, emberi foglalkozásokat megszemélyesítő grafikus viseletkép sorozatok zenei vonatkozású lapjaival állítható párhuzamba. Legközelebbi analógiája pedig egy 18. század végi, rendkívül hasonló hangszer figurát megjelenítő Manneken-pis gúnyrajz, mely vélhetően aktuálpolitikai utalásokat is tartalmaz. Ennek tükrében helytállóbbnak tűnik a festmény 18. század végi-19. század eleji datálása, mert igazán meggyőző, a festmény felirata által megjelölt korszakban keletkezett analógiát sajnos megnyugtatóan nem találtunk ennek a kutatásnak a keretei között. (Csupán az „Arcimboldo-effektus" néhány 19. századi, jellemzően zenei vonatkozású példáját említhettük meg, melyek között mindössze egy Wagner művészetéhez közvetett módon kapcsolódó divatkép karikatúrát emelhetünk ki.) 40 Symphonia Hungarorum. Magyarország zenekultúrájának ezer éve. Budapesti Történeti Múzeum-Országos Széchenyi Könyvtár-Magyar Nemzeti Múzeum-Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság (2001. március 30-október 29.). A katalógust szerk.: Kárpáti János. Bp„ 147-148. 41 A cikk a magyar és osztrák nemzetiségi ellentétre hívja fel a figyelmet a bankdal példáján keresztül. A szerző a „vad" magyar nóta és a Wagner Rheingold-ját jellemző harmonikus „pillegés" közötti stilisztikai különbséget a két nemzet karakterének eltéréseiből fakadó visszásságként állítja be. L. http://epa.oszk.hu/01300/01338/00395/pdf/00395.pdf (2014. augusztus 11.) 42 Ismeretlen karikaturista (1875): Legutolsó divat, papír, nyomat, 29,5*23 cm, megjelent a Borsszem Jankó 1875. július 25-i számában. 137
