Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
II. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: A kenézi és a rábahídvégi római katolikus templomok összehasonlító építéstörténeti vizsgálata
lom épült. A rábahídvégi templom hajójának alapterülete ugyan több mint más- félszerese a kenézinek - ami rámutat a két település lakosságszámában és anyagi potenciáljában mutatkozó különbségre - ugyanakkor az építészeti minőség tekintetében már nem tapasztalunk érdemi eltérést. Egyrészt az alaprajzi forma (a csehsüveg-boltozatokat leszámítva) a középkortól ismert, a megye barokk kori emlékei között is feltűnik (Csehi, 1760;M Ólmod, 1772;64 65 Uraiújfalu-Szentivánfa, 1770-es évek;66 Vámoscsalád, 179067). Ezen az alaprajzon könnyen felépíthető volt a templom, ami nem volt elhanyagolható akkor, amikor az építtető maga a helyi egyházközség vagy akár a falusi köznemesek voltak, akik vélhetően egy környékbeli mestert tudtak csak felfogadni. A homlokzatarchitektúra, az egyszerű félköríves ablakok, a kettős lizénák szintén ekkoriban általános, végtelenül leegyszerűsített formák. Nem véletlen, hogy e megoldások köszönnek vissza az 1771-től rendszeresített kamarai terveken is (akkor is, ha esetünkben nem lehet kamarai építkezésekkel számolnunk). Azok célja is az volt, hogy helyben, akár közepesen képzett építőmesterek által is könnyen elkészíthetők legyenek, tehát már addigra általánosan elterjedt, rutinszerűen megvalósítható műformákkal számoltak.68 A két templom hasonló építészeti színvonala arra vezethető vissza, hogy mindkét esetben hiányzott az a főúri rangú építtető, kegyúr (akár világi, akár egyházi személy), aki egyéni, invenciózus terveket készíttetett volna. így a megszületett tervekből is hiányzott az egyediség, amely e templomokat a hazai késő barokk építészet átlaga fölé emelhette volna. Érdekesség viszont, hogy ugyanazon formai megoldások más összhatást eredményeztek a két épületnél. Közülük a kenézi templom tekinthető a sikerültebbnek, míg a nagyobb befogadóképességűre tervezett rábahídvégi templom arányaihoz képest már túl egyszerűnek bizonyultak ugyanazok a homlokzati megoldások. Részben ennek tudható be, hogy a műemléki helyreállítás „végeredménye" is nagyban eltér a két templom esetében. Az anyagi korlátok kihatottak az elkészült két templom összképére is. Hiába elterjedt a nézet, miszerint a barokk kor építtetője és építésze, ha egy régi épület részbeni megtartására kényszerül, tömegalakításban, homlokzatképzésben akkor is az új stílus képére formálja a megörökölt épületet, a két templom példája jól árnyalja a képet. Láthatjuk ugyanis, hogy a pénzhiány miatt egyik templom esetében sem alakult ki 64 C. Harrach E.-Kiss Gy. i. m. 80-81., 113. kép. 65 C. Harrach E.-Kiss Gy. i. m. 287., 525. kép.; B. Benkhard Lilla: Ólmod, Fő utca. Római katolikus templom. Magyar Műemlékvédelem 10. (1980-1990) 387. 66 C. Harrach E.-Kiss Gy. i. m. 470, 774. kép; F. Mentényi Klára-László Csaba-P. Samu Viktória: Uraiújfalu, szenüvánfai római katolikus templom. In: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltakat. Szerk.: Tamási Judit. Bp., 2000.108-109. 67 C. Harrach E.-Kiss Gy. i. m. 494.813. kép 68 Az 1771-es kamarai tervek II. és III. típusának alapraját közli: Cs. Dobrovits Dorottya: Építkezés a 18. századi Magyarországon. (Uradalmak építészete). Művészettörténeti Füzetek 15. Bp., 1983. 34-37. ábra. A kamarai tervekről 1. még: Kelényi György: Az Építészeti Igazgatóság és a „hivatalos" építészet Magyarországon a XVIII. század végén. In: Művészet és felvüágosodás. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk.: Zádor Anna és Szabolcsi Hedvig. Bp., 1978. 123-159. 129-140.; Velladics Márta: Magyar építészet. Barokk, rokokó és copf. Bp., 2002.84-87. 110
