Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
II. KÖZLEMÉNYEK - Fülöp András: A kenézi és a rábahídvégi római katolikus templomok összehasonlító építéstörténeti vizsgálata
hogy inkább Sáron, mint Rábahídvégen már ekkor állt egy templom. 1280-ban a király - az ekkor épp lakatlan - Hídvéget Herman nembeli Endre fia Andrásnak adományozta, felszabadítva őt szolgálatai alól. A birtokról azt is megtudjuk, hogy a Rába-híd őrei (custodes pontis Raba) bírták, és szomszédos volt András egy másik földjével.24 A birtokügylet tipikus példája annak, ahogy a késő Árpád-korban a király lehetőleg lakatlan földeket adományozott el, és ha ilyen kérés felmerült, akkor előbb kivizsgáltatta, hogy tényleg puszta-e, és utána beiktatta az új birtokost.25 A hídvégi templom első biztos említése egy 1342. október 1-én kelt oklevélből26 származik, amelynek tartalma több szempontból is tanulságos számunkra. Egyrészt megtudjuk belőle, hogy a vasvári káptalan visszaigényelte a győri püspöktől a rábahídvégi és több más környékbeli templom ún. magisztrátusi jogát, ami a középkori Magyarországon az egyháznak fizetendő tized helyben, a papnál maradó negyedének bizonyos hányadát jelentette. Amint azt Rácz György tetszetősen megfogalmazta, a szóban forgó plébánia- templomok eredetileg vélhetően a vasvári (fő)esperes fennhatósága alá tartoztak, majd amikor a 12. század második felében megszervezőzött a vasvári társaskáptalan, s élére prépostként a korábbi főesperes került, azoknak a templomoknak a magisztrátusi jövedelmeit kapta meg, melyek addig az esperesi kerületébe tartoztak, de mindenképpen már régóta fennálltak, nagyobb tizedjövedelemmel rendelkeztek. Ebből következően az említett templomok - így a rábahídvégi is - a környékbeli egyházak „legkorábbi rétegéhez" számítandók.27 E tétel igazolására természetesen mindegyik templom történetét egyenként kellene vizsgálni, ám az írott források hiánya miatt ma már aligha lehet véglegesen állást foglalni. Az oklevél másik érdekessége, hogy megadják a templom titulusát is, ám sajnos az oklevél sérülten maradt ránk, és épp a titulus nagy része hiányzik. A sérült részt Házi Jenő Sancta Felicitas-nak egészítette ki,28 ami egy ritka, Magyarországon szinte egyedülálló patrónus szent lenne. Először Kóta Péter vetette fel, hogy inkább Szentháromság (Sancta Trinitas) a helyes feloldás.29 Ez utóbbi mellett szól, hogy a koraújkorban már igazolhatóan az utóbbi volt a templom titulusa. A település, mely a 13. század végétől fogva hosszú ideig a Hídvégi család birtokában volt, 1463-ban a később is birtokos Polányiak kezére került.30 A Polányiak 24 UB II. Nr. 200.; Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. 2-3. 1272-1290. (Szerk.: Borsa Iván) Bp., 1961. 3071. sz. 25 Zsoldos Attila: A szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágyság történetéből. Bp., 1999. 81-82. Az adat könnyen illeszkedne a vasi várispánság 1270 után meginduló széthullásának folyamatába (vö: Zsoldos Attila: A vasi várispánság felbomlása. Vasi Szemle 54. (2000) 1. sz. 27-46.), ha nem tudnánk, hogy 1265-ben már különféle magánbirtokosok osztozkodtak Hídvégen. 26 MNL OL DF 279334. 27 Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus-joga a 13-14. században. Századok 134. (2000) 1. sz. 147-210.192. 28 Házi Jenő: Vas megyei középkori oklevelek. 5. közlemény. Vasi Szemle 22. (1968) 270-273.270-271. 29 Kóta P. i. m. 92. sz. 30 Hazai Okmánytár IV. Kiadják: Nagy Imre-Stummer Amold-Ráth Károly-Véghely Dezső. Győr, 1867.290. sz. 100
