Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
I. TANULMÁNYOK - Kemenczei Ágota: A pesti régiségkereskedések kapcsolatai a Nemzeti Múzeummal a dualizmus korában
2. kép Kincstári utalvány, 1849. Vétel Krausz Jakabtól (Fotó: Kardos Judit) Aránylag nagy számban adott el muzeális értékű tárgyakat 1872-1887 között a Nemzeti Múzeumnak Lemberger Miksa pesti régiségkereskedő. Az 1889-es budapesti címjegyzékben a régiségkereskedők között Lemberger Miksa (V. Harmincad u. 6.) neve szerepel.29 A Régiségtár leltárkönyveiben a Lemberger név három változatban fordul elő: Lemberger Miksa régiségkereskedő, ékszerárus, Lemberger M. és Lemberger. Teljesen egyértelmű, hogy mindhárom név egy és ugyanazon személyre vonatkozik. Egy tanulmányban azonban Lemberger Mór miskolci ékszerészt nevezték meg régészeti leletek eladójaként.30 Lemberger Mór név azonban másutt nem szerepel miskolci műtárgy árusként. Ezért ezt téves megnevezésnek minősíthetjük, amely Hampel Józsefnek arra az adatára vezethető vissza, hogy a bodrogkeresztúri későbronzkori bronzkincs egy részét az idevaló Lemberger M. közvetítésével egy miskolci rézművestől vették.31 Az idevaló szó azonban ebben az összefüggésben Pestet jelentette. Ez alapján tehát nem állítható, hogy a Lemberger régiségkereskedés Miskolcon működött. A Lemberger Miksától megszerzett aranyleletek különösen értékes őskori emlékeknek minősíthetők. Az egyik, a Nemzeti Múzeum őskori aranykincseit ismertető kötetben kiemelten szereplő kincsleletet, Sziszeken (Sisak, Horvátország) találták. Ez négy aranyhuzalból megformált nyakperecből áll, amelyek egyedülálló emlékei a későbronz29 Mezei A. i. m. 357. 30 Béna István: A XIX. század nagy avar leletei. Tisicum. A Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 1982-83. 81-160.115., 132. 31 Hampel józsefi A n. múzeumi érem- és régiségtár 1881-ben (május-deczember). Archaeologiai Értesítő 1. (1881) 276-285. 279. 64
