Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége I.

1845-ben kénytelen volt hosszabb betegszabadságra menni.34 Tanítványától, Fejér - a későbbi Vasvári - Páltól tudjuk, hogy Horvát barátai javaslatát megfogadva 1845-ben egészsége javítása érdekében egy kis időre vidékre ment pihenni, de hamar visszavágyott Pestre, az Ürményi-házban található lakásába. Ahogy március tizenötödike híres szónoka írta: „nem élhetett könyvtára nélkül",35 mint ahogy a múzeum és az egyetem nélkül sem. Az ifjú Gajzágó Salamon (1830-1898) néhány nappal a haláleset után megtartott gyászünnepélyen felidézi, hogy Horvát még a halála előtti héten, szerdán órát tartott az egyetemen, és már ekkor láthatóan nagyon gyenge volt. „Horvát halott-sárgán lépett a' terembe, hol diplomatikai leczkéit tartá, az első lépcsőnél, melly székébe vezette, megkellett állnia, nem birt mozdulni; mi egymás' szemébe néztünk, mert féltők az erőtlent." - írta. Két nappal későbbi, pénteki óráját már nem tartotta meg betegsége miatt. Tanítványai szeretetét mutatja, hogy még aznap néhány hallgató hogyléte felől érdeklődve felkereste őt.36 Horvát többé nem mozdult ki otthonából. Pedig fontos feladat várta volna a múzeumban, hiszen - mint Kubinyi igazgató hozzá írt június 8-i leveléből kiderül - ekkor kezdődött a Horvát vezette múzeumi könyvtár, a Széchényi Országos Könyvtár, beköltöztetése az új múzeumpalotába, melyet neki kellett volna felügyelnie, irányítania.37 A költözés kezdetéről tehát még értesülhetett, de megindulását és befejezését már nem élhette meg, mert főnöke levelének kézhez vétele után néhány nappal, június 13-án, szombaton meghalt. Utolsó óráiról, perceiről Fejér Pál a következőket írta: „Nyárelő' [június] 12-én 10 órakor kezdődtek halálos kínai: de eszméletét elhunytáiglan megtartá. Fájdalmai' gyötrelmes perczeiben igaz keresztényhez illő kérlelő szavakban jajdult fel. Éjfél utáni egy órakor szípor-szelenczéjét kéré, s díszes karszékben ülvén, egyszer szívott; midőn másodszor emelé fel jobb kezét, visszahanyatlott az, s mellére szorult, bal karja a szék oldalkarján nyugovék s kebelrázó hangon mondá ki e szavakat: „Ur Isten! el ne hagyj!" s míg kesergő fiai e változás' okát vizsgálák, H. I. a jobb létre szenderült a nélkül, hogy valamely égi jel Európának tudtára adta volna, miszerint e perczben a világ' legnagyobb tudósainak egyike halt meg."38

Horvát István életének 63. évében - 62. születésnapja után néhány héttel - hunyt el, ahogy a gyászjelentése fogalmazott „hoszszasabb súlyos betegsége után". A gyászjelen34 Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802-1867. Bp., 1981. 274.; Mátray Gábor így ír Horvát betegségéről: „1843-ki nyáron ... már kezűének mutatkozni előjelei még sokáig kifejletlen maradt titkos betegségének, mellyek kivált testessége fogyásán és szembeszökő halványulásán kezdődtek, végre mellbeli vízkört idéztek elő. Fájdalmiról nem panaszkodott, sőt azokat titkolni szerété." (Mátray Gábor: Emlékbeszéd Hotvát István Széchényi-Országos könyvtári őr fölött a' Magyar Nemzeti Museumban 1847-ki Junius 13-kán. Pest, 1847.15.)

35 Emléke a Tekintetes Nemes Horvát István' szépművészeti s bölcsészeti tudor, magyar királyi egyetemi tanár, több tekintetes nemes vármegyei táblabiró' elhunyténak megölésére a pesti jogászok s bölcselők által junius 28. tartott gyászünnepélynek. Pest, 1846.10.

36 Uo. 15.

37 OSZK Irattár 19/1846. (jelenlegi számozása: 20. sz.) A könyvtár költöztetéséhez szükséges ösz- szeg utalványozását a nádor 1846. június 6-án rendelte el. (MNL OL AMN 1336/1846) A költözködés végül június 17-én, tehát Horvát temetése utáni második napon kezdődött és július 21-re teljesen befejeződött. (MNL OL AMN 1695/1846)

38 Emléke a Tekintetes Nemes Horvát István i. m. 10.

83