Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Kemenczei Ágota: A pesti régiségkereskedések kapcsolatai a Nemzeti Múzeummal a dualizmus korában

Niklovits Károly (1886-1960) nyugalmazott postatiszt az első világáború után a korszak legjelentősebb magán éremgyűjteményét hozta létre. Széleskörű hazai és külföldi kapcsolatai révén, és árveréseken megszerzett antik, magyar és erdélyi, külföldi, valamint emlékérmékből álló, 40.192 darabot felölelő gyűjteményét halála után a Nemzeti Múzeum az örökösöktől vásárolta meg.64 Az Éremtár munkatársai a gyűjtemény egyes darabjait szaktanulmányokban értékelték.65

A 19. század második felében nemcsak a Nemzeti Múzeum gyarapította gyűjteményeit a régiségkereskedők révén, hanem több magángyűjtemény is azoktól szerzett meg muzeális értékű tárgyakat. Ezek egy része később ajándék, vétel útján a Nemzeti Múzeumba került. A már említettek mellett az alábbiakban említjük meg ezeket, mivel a régiségkereskedelemről adnak képet.

Az 1860-70-es években Schiefner János több ízben adott el főleg régészeti leleteket, érméket a Régiségtárnak. Személyéről Rómer Flóris a következőket írta: „1864. jul. 10-én jelentette nálam Schiefner János úr, ki a régiségek gyűjtésével hosszú idő óta, kedvező eredménynyel foglalkozik, hogy Duna Földvár körül mintegy 80 fontnyi bronz-készlet találtatott."66 Eszerint Schiefner János nem régiségkereskedő, hanem gyűjtő volt, aki alkalmanként gyűjteményéből adott el tárgyakat a Nemzeti Múzeumnak. 1874-ig Ortvay Tivadar adata szerint 90 darab őskori bronztárgyat vettek tőle.67

1874-ben a neves jogász, műgyűjtő, 1881-1896 között az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, Ráth György megvált régészeti tárgyakból álló gyűjteményétől, s eladta azt a Nemzeti Múzeumnak. Az 1095 darab vételára 5000 akkori forint volt. A többségében őskori bronztárgyakat tartalmazó gyűjteményben bronz állatalakos, indadíszű avar övdíszek és középkori ékszerek is vannak. Ezeket pesti régiségkereskedőktől vásárolta meg a gyűjtő. Állítása szerint valamennyi darab magyarországi származású. Leírásukat Ortvay Tivadar adta közre.68 Ráth György ezután nagy értékű műgyűjteményét főleg iparművészeti alkotásokkal, régi magyar könyvekkel, érmekkel gyarapította.69 A Nemzeti Múzeum Éremtára Ráth György éremgyűjteményét az Iparművészeti Múzeumtól vette át.70

A 19. századi pesti régiségkereskedelem nem csak hazai, hanem külföldi gyűjtőkkel, múzeumokkal is kapcsolatban állt. Erről Hampel József közleményei adnak átfogó képet.71

64 Pallos L. i. m. 260.

65 B. Sey Katalin-Cedai István: Éremkincsek. Bp., 1972. 42.; Sey Katalin: Contemporary Roman counterfeit, coins in the Niklovits Collection. Római pénzek egykorú hamisítványai a Niklovits gyűjteményben. Folia Archaeologia 28. (1977) 91-103.; Pallos Lajos: Papetuum fidelitatis monumentum 1748. - A hűség örök emlékére. Egy XVIII. századi magyar vonatkozású katonai kitüntetés. A Hadtörténeti Múzeum Értesitője 9. (2007) 199-206.

66 Rómer Flóris: Magyar régészeti krónika. Archaeologiai Közlemények r. f. 4. (1864) 158-170.165.

67 Ortvay T. i. m. 99-102.

68 Uo. 88-99.

69 Egy magyar polgár: Ráth György és munkássága. Szerk.: Horváth Hilda. Bp., 2006.

70 Pallos L. i. m. 256.

71 Hampel József: Magyarhoni leletek külföldi gyűjteményekben. Archaeologiai Értesítő r. f. 12. (1878) 201-207., 281-293., 321-331., 379-382.

71