Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: A fotográfia a reprodukció korában. Szempontok az 1850-60-as évek nyomtatott képeinek forráskritikájához
deztette meg olvasóit 1863-ban.140 A fényképi valójukban ma már nem létező - esetleg leromlott, sérült állapotban megmaradt - képek a történész számára is értékes információt hordozhatnak. Damjanich Jánosról számtalan portré forog közkézen, azonban ezek mindegyike a szabadság- harc szakállas hősét ábrázolja. A Vasárnapi Újságból ismerjük csak azt az 1847-es dagerrotípia után készült, pofaszakállas arcmását, mely még császári tisztként örökítette meg a későbbi tábornokot.141 Damjanich 1848 előtti és után képei a történelemnek a személyiség formálódására külsőségekben is megnyilvánuló hatását példázzák. (14. kép) A képek fotográfiai eredetével sok esetben valószínűleg külön arra vonatkozó információ nélkül is tisztában voltak az olvasók. Deák Ferencről például viszonylag kevés, ám - mivel jótékony célt szolgáltak - nagy példányszámban terjesztett fénykép készült, így azok metamorfózisai akár önálló portréként, akár eseményképbe illesztve könnyen felismerhetők voltak.142 „Dicső hazánkfia jól eltalált arcképével" köszöntötte az újesztendőt 1866-ban a Vasárnapi Újság,143 s Rusz Károlynak ugyanazon fametszete állt a 13. kép Réthy Mihály és fia a „Szép juhász"című színdarabban, 1859. Fametszet, Képes Újság 140 Szerdahelyi József. (Egy régi daguerrotyp-kép után.). Az Ország Tükre 2. (1863) 26. sz. szeptember 11. 301.; A dagerrotípia után Marastoni József színezett litográfiát is készített. Színház- történeti képeskönyv. Szerk.: Belitska-Scholz Hedvig-Rajnai Edit-Somorjai Olga. Bp. 2005. 43. 141 Damjanich János. 1847-ben fölvett daguereotyp arczképe. Vasárnapi Újság 37. (1890) 1. sz. január 5.1. 142 Deák Ferenc fényképeiről 1. Tomsks Emőke: Fotográfiák a hon oltárán. Fotóművészet 50. (2007) 4. sz. 120-133. 125.; Deák Ferenc kizárólag jótékony céllal, a pesti árvaház javára engedte magát lefényképezni. Jól jellemzi a képi ismeret mértékét és elterjedtségét az, hogy Deák Ferenc és Madarász József arcmása nem közvetlenül fénykép után, hanem a fényképet előképként felhasználó karikatúra formájában jelent meg képtalányként 1870-ben a Magyarország és a Nagyvilágban. (A megoldás a Kiegyezéssel kiegyezni nem tudó, függetlenségi párti Madarász apó számára egyáltalán nem volt kompromisszumos: Ferenc József) 143 (-rt.) [Pákh Albert]: Deák Ferenc. Vasárnapi Újság 13. (1866) 1. sz. január 7.1-2.1. 40
