Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: A fotográfia a reprodukció korában. Szempontok az 1850-60-as évek nyomtatott képeinek forráskritikájához
könnyen küldhetők voltak, új lehetőséget nyitottak mind a sokszorosításban, mind a képalkotásban. Az olvasók kegyeiért a szemük kényeztetésével is küzdő szerkesztők olcsón megvásárolhatták a kívánt képet, s azt egy az egyben fába metszethették vagy litográfiái kőre rajzoltathatták, esetleg a portré felhasználásával „aktuális képet", fényképi eredettel hitelesített eseményképet alkothattak. A fénykép után készült első és legszélesebb körben elterjedt hazai nyomtatott képek portrék voltak, mégpedig a politika és a nemzeti kultúra jeleseinek arcképei. A lapok ikonográfiái programjának közös eleme volt a hazafiúi érzés erősítését célzó nemzeti panteon létrehozása. A Vasárnapi Újság - írta a Napkelet - „egymás után több jeles s érdemes hazánkba arcképét hozza".117 Követője lett e tekintetben Az Ország Tükre és a Borsszem jankó. E portrék jelentős részének fényképi elődje megtalálható a közgyűjteményekben. Simonyi Antal országgyűlési albumának arcképeit például számos változatban szerezhették meg a politika iránt érdeklődők.118 Az Ország Tükre 1863-ban közreadta a fényképek Marastoni által készített kőrajzait, amiket azután egyenként és tablóvá összeállítva, litográfia és fénykép-reprodukció formájában is meg lehetett vásárolni, és más lapokban, s még évek múlva is találkozhattak velük az olvasók.119 (9. kép) A litografált arcképcsarnokot a „Képzőművészeti Társulat adta ki saját alapja javára, s így közvetve a magyar művészet előmozdítására". Egy 24 „természet után kőre rajzolt" arcképet tartalmazó lap 2 ft-ba került - „valóban potom ár egy ily, gyönyörűen kiállított, nagy műlapért".120 Gerszi Teréz visszásnak találja a Képzőművészeti Társulat vállalkozását, mely a litográfiát ez esetben pusztán a sokszorosítás céljából alkalmazta, „minden művészi szempont elhanyagolásával".121 Meg kell jegyezni azonban, hogy a kortársak értelmezésében épp a litográfiái kőre való átrajzolás adott művészi értéket a gép által készült, eredetileg fényképi portréknak. Népszerűek voltak a hírességek - művészek, uralkodói családok tagjainak - arcképeiből összeállított portrégyűjtemények vizitkártya változatai is, melyekben gyakran keveredtek a fényképek, s a fénykép után vagy fénykép közvetítésével festményről készült metszetportrék.122 Különlegesség Vinzenz Katzlernek az 1869-es közösügyi bizottság tagjairól készített tablója. A művész a fényképeket úgy rajzolta a litográfiái kőre, hogy az arcképcsarnok - leplezetlenül - csinosan elrendezett fotográfiák gyűjteményének tűnik.123 A Vasárnapi Újság 1854. évi 5. számának címlapján szerepelt először arckép, Erzsébet leendő királyné Franz Hanfstaengl 1853-as litográfiája után készült portréja. A következő számban Teleki József arcmását még egyenesen medálba foglalva, miniatűrként jelenítette meg a rajzoló. A híres fekete színész, Ira Alridge 17. számban közölt képe viszont 117 Lapszemle. A Vasárnapi újság... Napkelet 1. (1857) 5-6. sz. február 12.99. 118 Országgyűlési album, 1861. Simonyi Antal felvételei, MNM TF ltsz.: 5983-6270/1957 119 Pl. Madách Imre. Vasárnapi Újság 9. (1862) 21. sz. május 25. 241.; Madách Imre, Simonyi Antal felvétele, MNM TF ltsz.: 6151/1957 120 Irodalom és művészet. (Az országgyűlési arcképcsarnok 3. lapja) Vasárnapi Újság 9. (1862) 27. sz. július 6. 321.; MNM TKCs ltsz.: 5027, 5026; Az országgyűlés szónokai MNM TF ltsz.: 99.595 121 Gerszi T. i. m. 83. 122 A Petőfi-család, ismeretlen, MNM TF ltsz.: 70.212 123 Az 1869. évi közösügyi bizottság tagjai, Vinzenz Katzler litográfiája, MNM TKCs ltsz.: 9802 35
