Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
III. MŰHELY - Radnóti Klára: Az Állami Központi Jelenkori Orosz Történeti Múzeum és magyar anyaga - A magyar „munkásmozgalom" ünnepélyes pillanatai
21 tábla csokoládé, 14 díszdobozos bonbon és két csoki szőlőfürt volt,47 (a többi hasonlóval egyetemben) 1953-ban, mint romlandó árut, törölték. A különféle makettek, modellek - főképp működő modellek: dinamó, daru, szénpréselő, fejtőkalapács, gáztűzhely stb. - a magyar iparfejlődést, a szocialista nagyipart mutatták be, s az ajándékozó gyár/üzem/bánya termékeit képviselték. Nagy számban küldtek Sztálinnak fotóalbumokat, munkajelentéseket, beszámolókat a tervek túlteljesítéséről, az üzemek életét, az újjáépítést bemutató albumokat, de gyerekrajzok, papírkivágások is igyekeztek megörvendeztetni „Sztálin bácsit". A kiküldött szobrok, domborművek egyrészt munkásokat, sportolókat ábrázolnak, másrészt Sztálint és Lenint, bronzból, fából, márványból, netán a különböző szovjet hősi emlékművek kicsinyített másait. Ezek közül a jelentősebb, művészi szempontból is értékelhető műtárgyakat egyébként az Állami Puskin Képzőművészeti Múzeumban helyezték el a kiállítás bontása után. A gramofont és a lemezeket természetesen a központi állami zenei múzeum (ma Glinka Múzeum) kapta. Érdekes egyébként, milyen zenével mutatkoztunk be: természetesen magyar nóta (például a „Nékem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel" kezdetű), Kodály, Bartók és Liszt legismertebb darabjai, valamint szovjet szerzők művei vannak a lemezeken. Sztálin halála után egy bizottság osztotta szét a tárgyakat a különféle múzeumok és egyéb intézmények között. A Forradalmi Múzeumba került a tárgyak legnagyobb része, de magyar anyag az eddig felsoroltakon túl a Lenin Múzeumba (ma Állami Történeti Múzeum) a leningrádi és a moszkvai néprajzi múzeumokba, a leningrádi Forradalmi Múzeumba (ez ma a Politikatörténeti Múzeum nevet viseli), Moszkva város múzeumába, a leningrádi Központi Haditengerészeti Múzeumba, a Szovjet Hadsereg Központi Múzeumába (ma Orosz Föderáció Fegyveres Erőinek Múzeuma), a Tretyakov Képtárba is került. Voltaképpen az is rendkívül érdekes, milyen cégeknek, társadalmi szervezeteknek a neve fordul elő az ajándékozók listájában, s mi lett ezeknek a sorsa. Ha csak a kissé részletesebben bemutatott néhány tárgyat nézzük, akkor a Kistext gyár pannója kapcsán a 20. századi Magyarország elég tipikus vállalati pályafutását kísérhetjük végig: az 1897-ben alapított jelentéktelen kispesti szövődéből 1907-ben részvénytársaságot hoztak létre, ami nagyobb beruházások után 1919-ben családi részvénytársaság lett, mely az 1930-as években felfutott. A második világháborúban jelentős károk nem érték, 1948- ban államosították, 1949-ben összevonták egy másik textilipari céggel, így jött létre a Kispesti Textilgyár Nemzeti Vállalat. 1963-tól a Budaprint Pamutnyomó-ipari Vállalat gyáregysége (a Goldberger Textilgyárral összevonva). 1980-ban egyesült a Soroksári Textilgyárral SORTEX néven, majd újból önállósult. 1992-ben csődeljárás indult ellene, ekkor zártkörű részvénytársasággá alakították Kispesti Textilgyár Pamutipar Rt. néven. 1998-tól Printex Pamutipari Rt. - de a csődeljárás azonnal újra kezdődött. 2000-ben megvásárolta a nyíregyházi AMM-TEX Kft. - 2003 októberétől felszámolás alatt.48 Vagy a földgömb alakú díszórát ajándékozó Orion cég, amelynek előzményei 1913-ig nyúl47 rríKMBC 20/1287 48 Az államosítás előtt működött textil-, szőrme- és bőripari vállalatok repertóriuma. A Magyar Országos Levéltár segédletei 14. Összeállította: Sipos Antalné. Bp., 2004. 51. 271
