Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: A fotográfia a reprodukció korában. Szempontok az 1850-60-as évek nyomtatott képeinek forráskritikájához

pot küldünk, hogy tisztelt előfizetőink megtekinthessék, s előre gyönyörködhessenek e nagyszerű képben" - jelent meg a Magyarország és a Nagyvilágban 1866-ban.78

Egy-egy jól eltalált műlap mind bevétel, mind elismertség szempontjából jót tett az üzletmenetnek. A legnépszerűbbek gyakran évekig kaphatók voltak, mint az említett, 1860-ban készült Zrínyi esküje, melyet a kiadó, a Nefelejts még 1867-ben is árusított. (3. kép) A képforgalmazás terén azonban konkurenciát jelentettek, s gondot okozhattak az árukészlethez nem mindig tiszta úton jutó vándor képkereskedők, házalók. A Zrínyi esküjét 1861 elején illegálisan árulta egy árus: „Miképp jutott e példányokhoz, meg nem foghatjuk. Egyébiránt megtettük a kellő lépéseket, hogy e csaló egyén házaló kereskedésének véget vessünk. Addig figyelmeztetjük a t.c. közönséget, hogy vele vételbe ne ereszkedjék" - tette közzé felhívását a kép kiadója a Nefelejts.79

A fénykép színre lép - a közvetítő és a sokszorosító

Bár mint Stephen Bann megállapítja, a korszak művészeinek többsége meg volt győződve arról, hogy műveik számára a finom metszetmásolatok biztosítják az örökkévalóságot, esetükben, s az egyre sikeresebb kőrajz esetében is a reprodukció, mint az eredeti mű átfordítása, konverziója volt felfogható. A litográfia fénykora idején született személytelen másolási technika, a fotográfia tovább színezte és élezte, szította a replika és a másolat terminológiai kérdései körül a korszak művészei, műkritikusai között zajló parázs vitákat. A fotográfia színrelépéséig a másolás erre specializálódott művészek feladata volt - jóllehet, a litográfiát nagyon gyakran maguk a művészek készítették művükről -, s a mű és a másolat között volt egy közbülső fázis: a rajz. A gyorsabb, s - az 1860-as évektől - egyre olcsóbb, technikai sokszorosító eszköz, a fotográfia minimalizálta a közvetítő kéz hatását, így az eredeti művet interpretációtól mentesen, a legkevesebb eltéréssel adta vissza. A festők egy része ez utóbbi mellett tette le voksát, olyannyira, hogy például Ary Sheffer a művéről Le Gray által készített fényképi másolatot szignálta is.80

Reprodukciók készítésével a legkitűnőbb fotográfusok foglalkoztak.81 A legkorábbiak között említhetjük Széchenyi két arcképét 1859-ből: az egyik Heidenhaus Ede,82 a másik

78 Vegyes rovatok. Hirfüzér. Magyarország és a Nagyvilág 2. (1866) 4. sz. január 28. 62.; A Vasárnapi Újság a Länderer és Heckenast nyomda „Falusi esték" című füzetes kiadványának hirdetéséből képet kapunk a terjesztés nem kevés szervezést igénylő munkájáról is: „Kéretnek a tisztelt ívtartók (előfizetők jegyzéke - szerző), hogy amennyiben a különböző vidékekről magánalkalmak találkoznának, azokat egyetem-utcai (4-ik ház szám) könyvnyomdánkba utasítani szíveskedjenek, s ekkép néha némely helyre sikerülend gyorsabb szállítást eszközölnünk, mint ha talán mi a megyei székvárosokba intézzük küldeményeinket, átalában pedig megjegyezzük, hogy amint hirdetve volt, ahová egyenesen nem, vagy nehezen szállíthatunk, azon esetben a megyei nagyobb városok könyvárusai vagy könyvkötőihez címezzük az előfizetett példányokat, az ivtartó urak czime alatt." Vasárnapi Újság 1. (1854) 2. sz. március 12.15.

79 A kiadók: Tudomás végett. Nefelejts 3. (1861) 42. sz. január 13. 508.

80 A témáról 1. Bann, S. Parallel Lines i. m. 25-26.

81 A témáról 1. Farkas Zsuzsa-Papp júlia: A műtárgyfényképezés kezdetei Magyarországon 1840- 1885. Bp., 2007.

82 MNM TF ltsz.: 133. Egy példányt őriz a bécsi Österreichise Nationalbibliothek is.

24