Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
II. KÖZLEMÉNYEK - Bognár Katalin - Kiscsatári Marianna: Wormser Antal fotóriporter fényképei a Történeti Fényképtárban
működését.3 Az újság bulvárlap volt a szó eredeti értelmében: az utcán lehetett megvenni. Elsősorban budapesti lap volt, ahol fénykorában, a hetvenes években, de még a nyolcvanas évek elején is naponta 200-250.000 példány fogyott belőle.4 Az újság a népszerűségét gyors reagálásának, aktualitásának köszönhette: az Esti Hírlap délutánonként jelent meg, így például egy előző esti színházi bemutatóról írt kritika és képriport már a következő délután megjelenhetett. A fényképek az első években még nem kaptak jelentős szerepet a lapban, és a „papírok minősége sem segítette a jó minőségű képek megjelenését" 5 A hírlapnak sokáig csak egyetlen fotós, Bozsán Endre dolgozott egy laboráns segítségével, majd hozzájuk csatlakozott Wormser Antal 1966-ban. Az Esti Hírlapnál dolgozó, később vezetői szerepet is betöltő Bernáth László értékelése szerint „az évek múlásával szaporodott a lapban leközölt képek száma és a képek mérete is, de az utolsó korszakot leszámítva nem volt meghatározó jelentősége a fotóknak".6 A sajtóban közölt fotók azonban messze nem adnak hű képet Wormser Antal felvételeinek változatosságáról, szakmai színvonaláról. A Történeti Fényképtárban őrzött egy- egy hónapnyi Wormser-felvételek közül meglehetősen kevés jelent meg az Esti Hírlap oldalain. 1970 júliusában például összesen 207 darab fényképet közölt az újság, s ebből 27 képnél jelölték Wormser Antal nevét mint fotóst. Kollégája, Bozsán Endre neve 8 kép alatt tűnik fel. A legtöbb kép a Magyar Távirati Iroda fotósaitól származik, összesen 44 darab. Ezeken túl összesen 125 kép esetében nem jelölték a készítő nevét. Ezek között található olyan kép, amelynek negatívját a Wormser Antal anyagban őrizzük (ebből a hónapból összesen 278 felvétel került hozzánk), így néhány darabbal bizonyosan több kép jelent meg a fotóstól, mint amennyinél a nevét olvashatjuk az újságban.7 Az 1956-os forradalmat követően, de különösen az 1960-as évek elejétől a magyar sajtóból kiviláglik egy kényszeres szemléletváltás, amely a konszolidációra való törekvést kívánja megmutatni. A hivatalos propaganda - a kezdetben a sajtóhoz értő Szirmai István, majd Marosán György, később pedig Aczél György ízlése szerint működő APÓ - a kultúrpolitika legmarkánsabb eszköze, ideológiai útmutatást is kaptak a fotóriporterek. A fővárosi és vidéki átalakítási koncepciók, az iparpolitika, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az oktatás, a hétköznapi élet látszólag jó irányú változásai, a „jólét-tudat" sulykolása az emberekbe - mind az adott hatalom saját fontosságát bizonyították. Az a néhány, fotót közlő napilap - Népszabadság, Népszava, Esti Hírlap (a Magyar Nemzet csak a rendszerváltás után lett képes) - kiválóan tudta befolyásolni olvasóját, hogy az adott világ és környezet számára megfelelő, építő, üdvözítő. A lakás, a tartós fogyasztási cikkek elérthetősége, a szabadidő „értelmes" eltöltésének lehetősége, a gyerekek látványos és biztonságos ellátása mindennél többet jelentett a kor „polgárának". 3 4 5 6 7 Bernáth László: Volt egyszer egy Esti Hírlap. Bp., 2009. 42. Uo. 7. Uo. 51. Uo. 52. 1973 augusztusában összesen 234 darab kép jelent meg az újságban, ebből 110 esetben nem jelölték a fotós nevét. 90 db kép jelent meg az MTI fotósaitól, Wormser Antal nevét pedig 24 esetben tüntették fel fotósként. Ebből a hónapból a fényképtárban összesen 192 felvételt őrzünk a fotóstól. 229
