Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
II. KÖZLEMÉNYEK - Simon Anna - Fülöp András: A gyöngyösi volt jezsuita gimnázium építéstörténete az újabb kutatások fényében
Nem tudtuk igazolni, hogy a keleti homlokzat két emeleti szélső tengelyében elhelyezkedő boltövekhez nyílás tartozott volna. Mindenesetre a mai szoborfülkék - tégla áthidalóikkal együtt - utólagosak a falszövethez képest, de lehetett előzményük az említett két boltöv alatt. Érdekesség az az utóbb befalazott téglalap alakú sekély bemélyedés, mely boltöv nélküli volt, és talán egy homlokzaton elhelyezett tábla helyére utal. Ilyen - szoborfülkék által közrefogott - feliratot, igaz, díszes kivitelben az egri jezsuiták már említett épületén is láthatunk. (9. kép) Az 1/b építési periódus datálásával kapcsolatban az alábbiakra kell tekintettel lennünk. Noha a kötőanyag más, és a téglaméretekben is mutatkozik némi különbség, a bélyeges téglák ugyanolyanok, látható, hogy több nyílás boltövét az 1/b periódusban fejezték be. Sehol sem volt továbbá olyan nyíláskeret, mely egyértelműen az 1/a periódusban került beillesztésre. Az 1. periódus a és b fázisa közti falegyen inkább egy félbehagyott építkezés emléke mintsem emeletráépítésé, hiszen akkor annak visszabontásokkal kellett volna kezdődnie (ne feledjük: az északi homlokzaton a vízszintes elválás a földszinti ablakok középvonalában tapasztalható, azaz egy ilyen visszabontás a tanítás szüneteltetését eredményezte volna, amire viszont az beszámolók 1781-ig nem utalnak). Alighanem a keleti homlokzati fal alacsonyabb zónájában megfigyelt falkötő-, valójában vonóvasak is egy félbehagyott építkezés eredményei. Mivel már elkészült a földszint a boltozatokkal együtt, majd szünetelt az építkezés, így attól félve, hogy a boltozatok oldalnyomása kidönti a falakat, átmenetileg összehúzták őket. Majd, amikor az emeleti falak megépítésével a földszinti falakat leterhelték, már nem volt szükség a vasakra és levágták őket. Úgy gondoljuk, hogy anyagi vagy egyéb problémák miatt az építkezés megtorpant, és az emeleti színháztermet más mesterek építették meg. Megfontolandónak tartjuk azt, hogy az emelettel összefüggő építkezések esetleg csak a már említett 1754-es dátummal fémjelezhetők. A bevezetőben említett leglényegesebb kérdést tehát megválaszoltuk, de az 1782. évi átépítés (2. periódus) összefüggésében is érdemes ellenőrizni a megfigyeléseinket. Elsőként tisztázandó az, hogy az 1782. évi Rábl Károly-féle terveken szereplő belső átalakítások hogyan viszonyulnak az előbb említett emeleti falakhoz. Erre vonatkozóan kevés adatunk van, tekintve, hogy az emeleti belső terekben nem kutathattunk. Egyetlen ponton, a keleti, 18. század véginek tekinthető válaszfal és a déli fal között vizsgálhattuk meg a csatlakozást, nem túl nagy felületen. Itt a válaszfal utólagosnak bizonyult a déli homlokzati falhoz képest, és habarcsanyagban is eltértek: a válaszfalnál világos- szürke, apró mészszemcséket tartalmazó kötőanyagot használtak. E csatlakozás fölött a padlástérben Fazekas Gyöngyi restaurátorral azt is megfigyelhettük, hogy egy réteg homlokzati vakolat és látszó fehér meszelés befutott a válaszfal mögé. Ez az 1782. évi átalakítások egyértelmű másodlagosságát jelzik az emeleti homlokzati falakhoz képest, megerősítve a Rábl-féle tervekből és az írott forrásokból kiolvasható adatokat. Ezt támogatja egy másik megfigyelésünk is. A mai lépcsőháztól keletre található 7. helyiség az egykori folyosó lerekesztéséből jött létre. A 2011. évi vakolatveréskor a helyiség déli falán a mai padlótól felfele mért 270 cm-es magasságban egy téglaboltváll helye volt megfigyelhető (a boltvállak mögött megszokott, szabálytalan, 1/a periódusú kőfal-textúrával), melyhez a 3-4—5. helyiségbe vezető ajtó fölött nyilván egy keresztboltozatos szakasz tartozott. (10. kép) Ugyanezen a falszakaszon előkerült egy nyugatra felvezető lép153
