Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Divat és propaganda. A londoni és a varsói magyar bál az 1930-as években
nem hiányozhat a pazar csipke és a mélytüzű bársony, amely elsősorban az idősebb hölgyeknek, garde-dame-oknak áll jól.38 A kiegészítők terén kevésbé kell elővigyázatosnak lenni. Minden báli öltözethez megfelel az arany vagy ezüst színű kecses bőrszandál. A selyemcipő pedig a ruha színével harmonizáljon. Estélyi táska helyett nagyon népszerű az úgynevezett „beauty box", amelyben a púder és pirosító mellett megtalálható néhány szál cigaretta és egy fésű is. Az 1936-37. évi báli szezon újdonságának számítottak a magyaros báli ruhák. Az Ünnep című lap szerzője szerint „ruha- és divattervezőnőink már régóta törik a fejüket, hogy megteremtsék azt az Ízléses, magyaros estélyi és táncruhastilust, amelynek selyem, vagy csipkés bársony remekeiben a legpárisibb toalettekhez szokott pesti dáma, vagy bálozó urilány is szívesen töltené a farsangi estéket. Nehéz feladat ez, mert a mai divat bizony nem engedi újra levegőhöz jutni nagyanyáink mütyürkés, vitézkötéses „bálo- zó"-ját." Ugyanitt azonban beszámolnak az Emericana legutóbbi táncestélyéről, ahol az elegáns frakkok és szmokingok között suhogó magyaros estélyi ruhák is nagy számban szerepeltek. A szép és ízléses taft és cloqué remekművek láttán nagy sikert jósoltak a magyaros báli öltözeteknek.39 Kissé talán túlzó a Magyar Iparművészet mellékleteként megjelenő Muskátli kézimunkaújság szerzőjének kijelentése, miszerint „az idei (1936 - a szerző) téli divatot a magyaros stílű és díszítésű estélyi ruhák fogják uralni".40 A nemzeti hagyományok által átitatott öltözékek iránti fokozott érdeklődés azonban nem tagadható. A magyar hagyományokat követő, azokat megújítva korszerű ruhát kínáló magyar divattervezés két forrásból táplálkozott. Inspirációt jelentett egyrészről az arisztokrácia ünnepi viselete, a díszmagyar, másrészről a különböző tájegységek népi motívumkincse és lakóinak viselete. Ennek megfelelően az ünnepi viseleteknek is két jól elkülöníthető fajtája alakult ki. A női díszmagyar '30-as évekbeli változata modern alapanyagokból készült, a klasszikus ruhaderék, szoknya, kötény összeállítást követve. Míg a népművészet inspirálta daraboknál modern szabással találkozunk, amelyet harmonikusan egészít ki a népies hímzés, csipke vagy applikáció, esetleg a díszmagyarokon és népi díszítőművészetben egyaránt fellelhető zsinórdíszítés. Haranghy Erzsébet londoni bálra készült tervein e két változat ötvözete is megfigyelhető, amikor is a klasszikus díszmagyar elemeit népies modorban díszítik. A '30-as évek közepére a budapesti divatélet kiheverni látszott a háború és a gazdasági válság okozta károkat. Neves külföldi tervezők mutattak érdeklődést hazánk iránt, és volt lehetőség külföldi bemutatkozásokra is.41 A Magyar Öltözködési Mozgalom Országos Bizottsága által 1933 óta évente megrendezett tervezői pályázatok és azt követő divatbemutatók nagy sajtóvisszhangja kedvezően hat a magyar divatipar külföldi és hazai megítélésére. A mozgalom tudatosan kereste a külföldi bemutatkozás, egyszer38 Guthy Böske: Női szakasz. Színházi Élet 27. (1937) 1. sz. 74-76. 39 Ypszilon: Mi újság a társaságban? Ünnep 3. (1936) 47. sz. december 20. 1984. 40 Flarnadi] Illonka]: 1936 báli divat. Muskátli, a Magyar Iparművészet 39. (1936) melléklete 2. (5.) 116-118. 116. 41 A témáról bővebben 1. F. Dózsa Katalin: Hippolyt a lakáj. In: Párizs és Budapest a divat tükrében 1750-2003. Bp„ 2003. 95-98. 121
