Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Divat és propaganda. A londoni és a varsói magyar bál az 1930-as években
báli öltözetüket, melynek eredménye kissé szertelennek ható fantáziakosztüm lett. Az urak többsége hagyományos frakkot viselt, különösen elegáns volt a Londonban élő magyar művész, Kisfaludi Stróbl Zsigmond. A fiatalabb angol előkelőségek körében népszerű volt a bő ujjas, hímzett vagy applikációval díszített falusi viseletét felidéző öltözet. A pár hónappal azelőtt Angliába települt magyar festőművész, Hosszú Márton, néhány fiatalabb férfitársához hasonlóan, gazdagon hímzett, bő ujjas mezőkövesdi matyó népviseletben bálozott. Néhány huszár is forgolódott a társaságban. A magas szárú bőr csizma a hölgyek és az urak körében egyformán népszerűnek számított. Az öltözetek többsége azonban a magyar népviselet inspirálta helyben készült fantáziakosztüm volt. Csak elvétve találkozunk azzal a típusú öltözettel, melyet oly találóan ír le a bálra kiküldött terveket készítő Haranghy Erzsébet: „...az általánosan használatban lévő nemzetiszín díszítéssel ellátott bokorugró szoknyás, vagy piros mellénykés, fehér szoknyás és zöld kötős ruhák, - a tenyérnyi kötők (elkerekítve, vagy szívalakra szabva!) - az indián fejdíszekre emlékeztető, flitterekkel, üveggyöngyökkel és más lehetetlen anyagokkal teletűzködött párták minden magyar hagyományt és ízlést nélkülöző szörnyűségek."32 Különösen feltűnő volt Alpár Gitta combközépig érő, a fenti leírásnak kis híján megfelelő, kizárólag egy primadonna által viselve szalonképes, fodros-bodros szoknyája. Még azok a hölgyek is, akik nem kívántak magyaros jelmezt ölteni színes, gyöngyös pártát viseltek alkalmi fejdíszként. Jellemző volt továbbá, hogy a legutolsó párizsi divat szerint készült, könnyű selyemruhájukhoz magyaros hímzéssel díszített kabátkát öltöttek. A sárközi hímzés visszafogott színhasználata miatt különösen kedvelt volt. A magyar sajtó részletesen beszámolt a bál eseményeiről és már a tervezés időszakában figyelemmel kísérte a rendezvényt. Az Est július 23-i száma név szerint sorolja azokat az angol és magyar előkelőségeket, akik a bál rendezésében szerepet játszanak vagy védnökként említik őket. A 8 Órai Újság ugyanezen a napon a bál rendezőjével, Mrs. Állommal készült riportot közöl. A riport alcíme: „Előkelő társadalmi mozgalom az angol fővárosban Magyarországért" kissé félrevezetőnek hat és minden bizonnyal távol áll a valóságtól. A Pesti Napló november 26-i száma még bizakodóbb kijelentésekre ragadtatja magát: „Magyarország vonzóereje ezernyi mérföldek távolságán keresztül a szezon legnagyobb eseményévé avatta a tökéletesen megrendezett mulatságot."33 A cikk vége hasonlóan optimista kicsengésű: „...ezrek és ezrek lesznek a nagyszerű ünnepség nyomán Magyarország lelkes barátaivá."34 Az angol sajtó érdeklődése azért lényegesen elmaradt a magyarországiétól. Közleményeikben a helyén, jellegének megfelelően kezelték az eseményt, melyről a The Sketch című hetilap december 2-án közölt képes tudósítást. 32 Haranghy Erzsébet: Magyaros ifjúsági ruhák. In: Ferenczy Ferenc: Magyaros ifjúsági ruhák. Bp„ 1935.13-15.15. 33 Ráskay László: A londoni „Old Budapest Maskerade" páratlan sikert hozott Magyarországnak. Pesti Napló 87. (1936) 271. sz. november 26. 11. 34 Uo. 119
