Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Divat és propaganda. A londoni és a varsói magyar bál az 1930-as években
is elmehetne", nehezen illik bele a régi bálok világába.6 De nem csak a nők, a bálok is megváltoztak. A gazdasági világválság az élet minden területére rányomta bélyegét. Az arisztokrácia még tartotta régi helyét, de az úri középosztályt fenyegette a lecsúszás veszélye. A budapesti nagy elit-bálok egy része áldozatul esett annak a felismerésnek, miszerint a bálok már nem a fiatalok megismerkedésének elsődleges színterei. A korszak nagy ismerője és szociológusa szerint a családok „meggondolják azt, hogy pusztán a látszat fenntartásáért, a tempó kiveréséért nagy áldozatokat hozzanak, esetleg valami ingóságot adjanak el".7 A fényűző, költséges bálok mellett, helyett elterjednek a kisebb létszámú, meghittebb házi bálok. Szőkébb társaság jelent meg ezeken a rendezvényeken és kötetlenebb formában szórakozott. Nyári időszakban az úgynevezett gardenparty-k, kerti mulatságok voltak népszerűek. A farsang azonban nosztalgiára ingerli Lázár István újságírót: „Valamikor régen nem okozott nagyobb gondot és fejtörést, hogy miből farsangoljuk végig a telet. Csak úgy ontották a jólétet és a fényt a magyar udvarházak. Az első bál! Örök romantikája megmaradt, csak az idő zordult meg fölöttünk, csak az életkörülmények nehezedtek meg rajtunk, a gondjaink súlyosbodtak és a férjhezmenés lehetősége és arány száma változott."8 Az 1930-as évekre kezdett tehát lassan átértékelődni a bálok szerepe az egyén és társadalom szempontjából is. A bálkirálynők többsége már dolgozó nő, aki megtisztelőnek találja ugyan címét, de már nyűgnek tekinti a bálokkal kapcsolatos előkészületeket. A báltermek, mint a hasonló anyagi és társadalmi helyzetű fiatalok megismerkedésének hivatalos színtere még mindig fontos a számukra, hiszen sokan osztják Rácz Sári, az 1937-es év elit báljainak egyik legünnepeltebb résztvevőjének véleményét, miszerint: „Annak ellenére, hogy dolgozom, a nő életcélját a családban látom. Persze, sohsem árt, ha komoly hivatás van a kezében, még akkor is, ha erre gazdaságilag nem is lenne rászorulva. A nőnek még ma is a legideálisabb állás, ha férjhez megy."9 A közösség számára azok a bálok bírtak nagyobb jelentőséggel, ahol a puszta szórakozáson kívül valamilyen többlettartalom is megjelenhetett, legyen az valamely jótékonysági cél vagy közösség összetartó, illetve formáló erő. A nemes cél sokféle lehetett. Az 1840-es években a hazai ipar fejlesztését és a nemzeti viselet terjesztését kívánták segíteni a nagy társadalmi érdeklődésre számot tartó rendezvények. A két külföldi magyar bált bemutató tanulmány igyekszik feltárni, hogy az 1930-as évek közepén a házasságszerzésen és szórakoztatáson kívül milyen más szerepeket tölthettek be, milyen hasznos célt szolgálhattak a bálok. 6 Uo. 81. 7 Weis István: A mai magyar társadalom. Bp., 1930. 80. 8 Lázár István: Farsang. Magyar Uriasszonyok Lapja 13. (1936) 5. sz. február 10.13. 9 Sugár Andor: Kihallgatáson három királynőnél. Délibáb 11. (1937) 9. sz. február 27.17-19.17. 111
