Folia Historica 28. (Budapest, 2013)
II. KÖZLEMÉNYEK - Héczey-Markó Ágnes - Rácz Miklós: Perényi Péter sírköve az abaújvári református templomban
Perényi Péter országbíró nevében az utolsó ismert oklevélkibocsátás 1423. június 25- én kelt Budán,60 míg néhány nappal később, egy június 29-én, ugyanott kelt királyi oklevélben már néhainak mondják az országbírót.61 Mindenképpen megjegyzendő, hogy tavasz végén-nyár elején a király és tisztségviselői, köztük Garai Miklós nádor és Perényi Péter országbíró, kezdetben Kassán, majd Tokajban, Diósgyőrben és Egerben együtt tartózkodtak .62 Az országbírót a halál minden bizonnyal Egerben érhette, ahol az udvar június 23-26. között tartózkodott. A sírkövön szereplő halálozási dátum egy része - a vizitáció ünnepe előtti hatodnap - ennek megfelelő: 1423. évben június 26-ára esett.63 A halálozás tényleges éve és a sírkövön szereplő dátum eltérésének kérdése azonban továbbra is megválaszolatlan marad. A történeti adatok és művészettörténeti párhuzamok alapján a sírkő elhelyezése az abaújvári templomban aligha lehet korábbi, mint 1460, a husziták által elfoglalt, majd zálogba került birtok felének Perényi János által való visszaszerzése és valószínűleg előbb történt, mint 1490, a birtokrész szintén általa történt első elzálogosítása. Ha elvonatkoztatunk az évszám feloldhatatlannak látszó problémájától és a síremléket készítésének korában, a nagyjából 1460-1490 közötti időszak kontextusában kíséreljük meg értelmezni, leszögezhetjük, hogy az a rákerült felirattal a korabeli írástudó szemlélő számára nem volt alkalmas más személy, mint az országbíró Péter emlékének megjelenítésére. S ha figyelembe vesszük, hogy a birtokszerző, uradalomszervező, várépítő ős emlékének reprezentációja a birtokokat hosszú évek után visszaszerző család számára különösen nagy jelentőséggel bírt, ez a szempont még hangsúlyosabban esik latba. Az egyenlő társbirtokossá vált Modrar-örökösökkel szemben különösen fontos lehetett a birtok feletti örökségi jog hangsúlyos megjelenítése, hiszen éppen a század közepének eseményei - egészen Szapolyai Imre birtokfoglalásáig és az azt követő törvénytelen ügyletekig - mutatták meg, hogy a politikai körülmények könnyen viszonylagossá tehettek bármiféle írott birtokjogot. Amikor a nagyidai uradalmat 1441-ben elfoglalták a husziták, s a Perényiek majd két évtizedre elvesztették a birtokokat, megtörténhetett, hogy az itteni templomi berendezésekkel a síremlékek is megrongálódtak.64 A végül - fele részben - visszaszerzett birtokok feletti jogát az ifjabb Perényi János fia Jánosnak újra és újra bizonyítania kellett. Ebbe a törekvésbe feltétlenül beleillett a váruradalmat megteremtő, bárói rangú ős sírjának hangsúlyozott tisztelete, és ő az, akivel kapcsolatéi) ZsO X. (1423). Összeáll: C. Tóth Norbert. Bp., 2007. No. 876. 61 ZsO X. i. m. No. 901. Köszönjük C. Tóth Norbertnek, hogy Perényi Péter országbíró általa kutatott itineráriumának adataira felhívta figyelmünket. 62 A király és királyné: tEngel Pál-C. Tóth Norbert'. Itineraria regum et reginarum (1382-1438) (Subsidia ad historiam medii aevi Hungáriáé inquirendam 1.) Bp., 2005. 115. és 175.; Garai: máj. 10.-jún. 5.: Kassa (ZsO X. i. m. No. 669., No. 729.); Perényi: ápr. 26.-máj. 22.: Kassa (ZsO X. i. m. No. 461., No. 646.), jún. 10.: Tokaj (ZsO X. i. m. No. 777.) 63 Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve. Sajtó alá rend.: Gazda István. Javított és bővített kiadás. Bp., 1985.159. 64 A templomok husziták általi kifosztása igen általános lehetett és előfordul a templomok pusztítása is (Tóth-Szabó P. i. m. 109.). A husziták által okozott károkról, bár az adat közhelyes és elfogult is lehet, mint fentebb láttuk, éppen a nagyidai uradalom kapcsán is hallunk. 69
