Folia Historica 28. (Budapest, 2013)
II. KÖZLEMÉNYEK - Héczey-Markó Ágnes - Rácz Miklós: Perényi Péter sírköve az abaújvári református templomban
(mind a Perényiek két ágának várai), köztük Nagyidát.42 Az erőszakos foglalás ellenére V. László és a főurak 1453-ban kiadott rendelete - hivatkozva arra, hogy Perényi János Ulászló mellé állt, s Modrar „a környék lakosságának nyugalmáért" lépett fel - törvényesnek ismerte el Modrar Pál zálogjogát. A Perényi család 1441-től kezdve sorozatos erőfeszítéseket tett a nagyidai uradalom visszaszerzéséért.43 Közel húsz évvel a zálogügylet után végül ifjabb Perényi János fia János - nyilvánvalóan a megegyezés érdekében, ma már nehezen megítélhető mértékű áldozatot vállalva - feleségül vette Modrar Pál lányát. Ezt követően Modrar Pál özvegyével és rokonaival fele-fele arányban megosztoztak a nagyidai váron és uradalmon. A tételes felosztást, amelyben Újvár falut is kettéosztották, 1460-ban oklevélben rögzítették.44 Ettől kezdve Nagyida vára és a hozzá tartozó birtokok fele visszatért a Perényiek tényleges birtokába, másik fele Modrar Pál özvegyéé és gyermekeié lett. A Perényi család azonban még ekkor sem élvezhette békében birtokát. A Felvidéket megszálló csehek elleni hadjárat során 1460-ban - hivatkozása szerint a király utasítására - Szapolyai Imre elfoglalta Nagyidát és Szikszót. Bár novemberben Mátyás a vár és a birtokok visszaadására kötelezte, Szapolyai az ezt követő években erővel és jogi eszközökkel, illetve a királyra gyakorolt befolyásával igyekezett megszerezni a Perényiek részét a nagyidai uradalomban. 1461-ben Perényi Miklós - mint később kiderült, kényszer hatására - elzálogosította neki az uradalmat,45 de az ügyletet jogszerűtlensége miatt végül semmissé nyilvánították.46 Szapolyai próbálkozásai végül nem jártak sikerrel. A bárói ág azonban többé már nem nyerte el Mátyás kegyét. Újvárral és a nagyidai uradalommal 1460 után Perényi ifjabb János fia Jánost, a későbbi királynéi ajtónállómestert látjuk a legszorosabb kapcsolatban. Nagybátyja, Miklós nem rendelkezett törvényes utódokkal, így érdekében állt zálogba adni azokat, hogy gyermekeire pénz vagyont örökíthessen.47 A Szapolyai Imrének történt elzálogosítás kapcsán 1461-ben arról hallunk, hogy Nagyida és a tartozékok Perényi- részei János „kezén" vannak.48 Jánost 1462-ben Újváron találják meg egy idézés során.49 Egy másik ügy kapcsán 1463-ban a nagyidai várat nevezik meg János rezidenciájaként.50 A Modrar-féle birtokrésszel kapcsolatban is fellépett: 1463-ban vagy ezt megelőzően Újvár, Németi és Zsujta még Modrar Pál által tovább zálogosított birtokrészeinek 42 Tóth-Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak és uradalom története Magyarországon. Bp., 1917. 211. 43 Tringli I. i. m. 178. 44 A Perényi család levéltára i. m. 495. 45 A Perényi család levéltára i. m. 496. Vö. Horváth Richárd: Adalékok a Szapolyaiak északkelet-magyarországi felemelkedéséhez. In: Analecta medievalia I. Tanulmányok a középkorról. Szerk.: Neumann Tibor. H. n. [Bp.-Piliscsaba], 2001. 99-112. 46 Tringli I. i. m. 180. 47 Uo. 179. 48 Dl. 70911 49 Dl. 15711 50 Dl. 70937 67
