Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

II. KÖZLEMÉNYEK - Héczey-Markó Ágnes - Rácz Miklós: Perényi Péter sírköve az abaújvári református templomban

Sírkőszobrászati párhuzamok - a művészettörténeti keltezés lehetőségei

Az abaújvári sírkő a síremlékeknek a 14. század közepétől az 1480-as évekig legjellemzőbb, köriratos, képmezejében címerpajzsot, sisakot és sisakdíszt hordozó csoportjába illeszkedik.5 E csoporton belül kisebb számban vannak jelen azok az emlékek, melyeken a címerábrázolást fülkét idéző faragott kerettel vették körül. Ezek közé tartozik az a két, 15. század második felében készült kassai síremlék is, melyek az abaújvári sírkő legközelebbi párhuzamainak tarthatók.

Az 1472-ben elhunyt Augustinus Cromer sírlapját (5. kép) lefelé forduló liliomokba futó kettős vakmérmű zárja le, a sírlap mezőjét egyenesen álló aszimmetrikus, jobb oldalán homorú, jobb felső sarkán levágott, felül két függönyívvel tagolt, kerek talpú címerpajzs foglalja el, alatta feliratszalag vallásos fohásszal.6 A síremlék, megformálása mellett, anyagában is rokona az abaújvári sírkőnek.7

Az 1483-ban elhunyt Nicolaus Wagmeister sírkövét felül három, egymást átmetsző félkörívek alkotta vakmérmű, a címerdísz alatt pedig két vakmérműves csúcsíves mező díszíti. A képmező közepét szintén címerpajzs foglalja el, felette a feliratszalagon évszám. Az egyenesen álló címerpajzs szimmetrikus, talpa hiányos, ezért kiképzése nem figyelhető meg egyértelműen.8

Az abaújvári sírkő keltezésében útmutató lehet a rajta látható, jellegzetesen késő gótikus úgynevezett tárcsapajzs. A tárcsapajzsok címerben való megjelenését a 15. század 30-as, 40-es éveitől jellemzi az egyre hangsúlyosabb aszimmetria, amely a pajzs oldalainak eltérő homorlatában és a felső sarkok eltérő levágásában jelentkezik.9

Sírköveken előforduló hasonlóan aszimmetrikus címerpajzsra az említett, 1472-es datálású kassai Cromer-síremlék mellett a Szürtén fennmaradt, a 15. század közepére, második felére keltezett sírkő,10 11 az 1471-ben meghalt Mikola Ferenc kolozsvári,11 vala5 Lővei Pál-Varga Lívia: Síremlékek. In: Magyarországi Művészet 1300-1470 körül. I. Szerk.: Marosi Ernő. Bp., 1987. 459., 461.

6 Myskovszky Viktor: Két régi síremlék a kassai dómban. Archaeológiai Értesítő 8. (1888) 128-129. és Wick Béla: Kassa régi síremlékei. Kassa, 1933.14.

7 Az Augusinus Cromer síremlék anyaga Myskovszky Viktor szerint kemény mészkő (Myskovszky V. i. m. 128.), míg Wick Béla trachittufaként határozza meg (Wick B. i. m. 14.). Annyi részletes vizsgálat nélkül is megállapítható, hogy anyaga nem mészkő, hanem vulkáni kőzet.

8 Varga, Lívia-Lővei, Pál: Funerary Art in Medieval Hungary. Acta Historiae Artium 35. (1990-1992) 115-167.146.

9 Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltár címereslevelein. Szekszárd, 1999. 32-36.

10 Csergheő, Géza-Csoma, Josef: Alte Grabdenkmäler aus Ungarn. Bp., 1890. 46-51.

11 Sándor Imre: Kolozsvár címeres emlékei (1377-1767). Kolozsvár, 1920.1. füzet. 9-11.

59