Folia Historica 28. (Budapest, 2013)
II. KÖZLEMÉNYEK - Kollár Csilla: Virágok és legyezők. Zsolnay Júlia alkotásai a Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében
a gyárnak szentelte életét, addig Júlia igyekezett művészként is kiteljesedni. A tervezőmunka mindig élete része maradt, de volt idő, mikor a gyár és családja érdekeit mellőzve saját festőművészi pályájának szentelt több figyelmet és energiát. „A családi hagyomány szerint festeni a müncheni akadémián Liezen-Mayer Sándortól tanult (...) Bár a stúdium nem lehetett túl hosszú, hiszen Liezen-Mayer 1883-ban költözött Stuttgartból Münchenbe, és Júlia ekkor már, a '80-as években férjes asszony, családanya volt, mégis nyomott hagyott stílusának finom naturalizmusán. Valószínű, hogy a szokott módon, önképzéssel fejlesztette rajztudását."71 Gyakran utazik külföldre, olykor tanulni, máskor ihletet keresve. Utazásairól tájképekkel és a tenger emlékével tér haza. Otthonában is sokat tartózkodik műtermében és fest népviseletbe öltözött lányokat, asszonyokat, portrékat, csendéleteket. Családja és kortársai értékelik és elismerik festői kvalitásait, gyakran vesz részt tárlatokon is. Sok képet készít, különösen gyakran fest virágcsendéleteket. Dédunokája emlékei szerint a kertben szedett élő virágok, vagy cserepes növények alapján készítette Zsolnay Júlia festményeit,72 de az orchideás dekor tervezésének történetét ismerve az sem kizárható, hogy olykor metszeteket is használt ihletforrásként. A számos festménynek ma csak egy töredékét ismerhetjük, hiszen az államosítás után a képeknek csak egy részét tudta megtartani a család, a legtöbb alkotás elveszett, elkallódott.73 A műtárgy-kereskedelemben olykor felbukkannak Júlia festményei, mint az a Pintér Aukciósházban74 aukcióra bocsájtott három akvarell, melyek finom naturalizmusa és a téma érzékeny megközelítése miatt hasonlóságot mutatnak a selyempanelekkel. Az akvarelleken páfrányt és virágzó kövirózsa tövet, valamit vázába rendezett havasi iszalag (Clematis alpina) indákat láthatunk. Az olajfestményeken sem jellemző, hogy a selyemképeken ábrázolt virágok megjelennek. A selyemképek és az akvarel- lek hasonlóságát is elsősorban a naturalista részletezés, a visszafogott színhasználat és a finom rajzosság adja. Mint korábban említettük már a motivikus hasonlóság elsősorban a kerámiafestészeti terveken jelenik meg. A Decorkönyvekben megőrzött tervek alapján a selyemképek készítésének idejét az 1890-es évekre tehetjük. Ugyan motívum és stílusbeli kapcsolat nincs a festett legyezőlapok és a selyemlapok között, készítésmódjuk, technikájuk mégis ugyanaz. Könnyen lehet, hogy egyidőben készültek, hiszen a selyemfestés technikáját felfedező, elsajátító művész elképzelhető, hogy több stílust is kipróbál egyazon időben, más-más hatást érve el fényes és matt felületen. A datálás bizonytalansága mellett kérdéses a selyemlapok funkciója is. Míg a magyaros motívumokkal festett selyemlapok szabályos legyező formája egyértelműen meghatározza rendeltetésüket, a selyempanelek álló téglalap alakja és méretei75 több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. A selyemlapokat minden bizonnyal valamiféle lakásdekorációnak szánták. Elképzelhető, hogy több is készült belőlük, ahogy 71 Kovács O. Zsolnay nővérek i. m. 11. 72 Szily Imre Balázs szóbeli közlése 2012. június 20. 73 A család festészeti tevékenységének eddigi legteljesebb bemutatása a Pécsi Galériában történt a ,,ZSOLNAY-MASKÉ(P)P''. A Zsolnay, a Sikorski és a Mattyasovszky család képzőművészeti értékei című kiállítás keretében 2010. február 27. és március 21. között. 74 Pintér Aukciósház, Háromnapos Karácsonyi Nagyárverés 2011. 202,203,205-ös tétel 75 Ltsz. T.1976.319.: 54x110 cm; Ltsz. T.1977.18.: 64x118 cm; Ltsz. T.1977.19.: 58x75 cm 196
