Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

I. TANULMÁNYOK - Kovács Mária-Márta: A segélykérő körutak szerepe az úrasztali készletek alakulásában

telemben vett tájegységek egyházközségeinek, patrónusainak támogatását is kérték. Az adománygyűjtő körút törvényes eljárását az 1773-ban Marosvécsen tartott generális zsinat is meghatározta: „a tiszteletes seniorok, mikor a leveleket subscribállyák, szorgalmatoson feltegyék, meddig tartson azon levélnek ereje, expirante termino a kolduló levél bévetessék, és akiknek illik, a kéregetőktől a libellus szerént stricte számot végyenek, [...] a legátusok pedig mikor más tractusba érkeznek, tartozzanak legelsőbben is a tiszteletes seniorokat requirálni."3 A kéregető levelet, alapos vizsgálat után a királyi főkormányszék állította ki.4 Ezt támasztja alá a rákosdi templom javítására meghirdetett gyűjtőút, amelynek végrehajtására a főkormányszéki jóváhagyás megérkezése után került sor.5 Az 1793-ban Déván tartott generális zsinat6 is előírta, hogyan kell hivatali úton eljárni a segélykérés ügyében. Az egyházközség ahhoz, hogy kéregető levelet nyerjen, kérését az esperesi hivatal elé kellett terjessze, amelyet az oculáris revízió, az egyházmegyei küldöttek felülvizsgálata követett. Amennyiben indokoltnak látták az egyházközség kérését, az esperes kinevezte a legátust vagy legátusokat, és az egyházmegyei gondnokok beleegyezésével felterjesztette az ügyet a Főkonzisztóriumhoz. Az egyházközség a küldött kibocsátására a királyi főkormányszéktől várhatta az engedélyt, a kéregető levél kiállításában a főkonzisztóriumi közbenjárás döntő fontosságú volt.7 A kéregető levél pontosan meghatározta a körút időtartamát, némelykor a küldött nevét is tartalmazta. A kéregetést nem minden esetben hagyták jóvá, például az erdőcsinádi eklézsiának templomépítésre kért gyűjtőútját 1781-ben nem engedélyezte a generális zsinat, hanem a helybeli Szucsáki Ferencre hárította a templom építési költségeinek fedezését.8

A legátus az esperes és a kurátorok pecsétjével ellátott kéregető levéllel, valamint számozott jegyzőkönyvvel, libellussal indulhatott útnak.9 Az esperes jelölte meg, hogy melyik egyházmegyében kereshetik meg a „benefactorokat", a kéregető levelet minden egyházmegyében láttamoznia kellett az esperesnek, aki meghatározta a kéregetés időtartamát az adott régióban. A küldött érkezését istentiszteleten hirdették ki, ott került

3 Erdélyi református zsinatok iratai III. 1771-1789. S. a. r.: Buzogány Dezső-Dáné Veronka- Kolumbán Vilmos József-Sipos Gábor. (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 1/3.) Kolozsvár, 2001. 28.

4 Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. VI. K-Ki. Anyagát gyűjt, és szerk.: Szabó T. Attila. Bp.-Buka- rest, 1993. 414.

5 A hunyad-zarándi református III. i. m. 44., 300.

6 Erdélyi református zsinatok iratai IV. 1790-1800. S. a. r.: Buzogány Dezső-Dáné Veronka- Kolumbán Vilmos József-Sipos Gábor. (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 1/4.) Kolozsvár, 2001. 56.

7 Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár. Kolozsvár. Az Erdélyi Református Főkonzisztórium Levéltára (továbbiakban ErdRefFőkonzisztLvt) 1795/26., 1796/103., 1797/143.

8 Erdélyi református zsinatok iratai III. i. m. 163.

9 Erdélyi református zsinatok iratai IV. i. m. 56.

6