Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

I. TANULMÁNYOK - Tompos Lilla: Az edelényi kastély falképeinek viselettörténeti tanulságai

a század végén cilinderrel váltották föl.29 A falkép főúri vadásza számára is a zöld-sárga színekből, zöld kabát, sárga mellényből álló öltözetet komponálta a festő. (5. kép) Egyenruháját magas szárú fekete csizma egészíti ki, púderozott haját hosszú, szalaggal átkötött copfban viseli.

Libériák és egyenruhák

A 18. század a férfidivatba is örökös változást hozott, de ez az időszak az állandóságot sugárzó egyenruhák megtervezésének kora is. Ezekben a külsőségekben tökéletesen nyilvánult meg az állam szervezettsége, de uralkodói elhatározásra a francia udvar diktálta esztelen költekezésnek is az uniformisokkal óhajtottak gátat vetni. Mária Terézia (1740-1780) az udvartartás számára, III. György Nagy-Britannia és Írország királya (1760-1820) saját maga és családja számára is uniformist varratott.30 Ahogyan korábban említettük, az öltözetek elvont tartalmakat jelenítenek meg, az egyenruhák, amelyeket valamely szempont szerint kialakított csoport számára rendszerbe szerveztek és megalkottak, ezek tárgyiasult jelei. Megjelenítik az uralkodótól vagy a feljebbvalótól való függést, a társadalom más osztályától való elkülönülést, egyúttal a csoporton belüli összetartozást is. Ezeknek a ruhadaraboknak a jeleit, anyagát, színeit, díszítését, kiegészítőit a legapróbb részletekig meghatározták, viselésük a csoport tagjai számára kitün- tetőek, többnyire kötelezőek voltak. A libériák, keletkezésük idejének divatját tükrözik, így maradt a térdnadrág egyes libéria része akkor is, amikor már régen pantallót hordott mindenki. Ennek ellenére elmondható, hogy az uniformisok elegánsak, kitűnő textíliákból elsőrangú szabók varrták míves, arany, ezüst zsinórzattal, bordűrrel díszítették. Szabásuk, anyaguk, színük nem viselője, hanem kizárólag a feljebbvalója akaratától függött. Az osztrák udvarban az uralkodó és a főudvarmester határozta meg, és fogadta el a színeket és formákat. A rendi öltözetekkel ellentétben a libériák a mindennapok viseletéi voltak.31 Az udvarban a különböző tisztséget betöltők rangban egymást követték, a főudvarmester, az udvarmester, a titkos tanácsosok, kamarások, asztalnokok, pohárnokok. A sorrendben a legutolsó helyen álló öltözetének hímzése és gombjai ezüstből, míg a rangban fölötte állóké aranyból készült. Nem csak gála és köznapi uniformist varrtak számukra, de készült egy vidéken viselhető változat is. Az udvari és állami hivatalnokok, a miniszterelnök, a miniszterek hímzett posztó frakkját vörös bársony gallér vagy hajtóka és hasonló kézelő díszítette, az öltözetet tőr és „kétszögű" tollas kalap egészítette ki. A lakájok, kocsisok álltak az udvari ranglétra alján, frakkjukra és a kocsisok köpenyére, kabátjára, a tulajdonosra direkt módon utaló jelképeket, monogramokat, címereket hímeztek, majd a 19-20. században a hímzés kézi munkáját, géppel szövött szalagok váltották föl.32 A 18. század végén azoknak a fizetett tisztviselőknek alkották

29 Loschek, 1. i. m. 270.

30 Maeder, Edward: The Elegant Art of Dress. In: An Elegant Art i. m. 19.

31 Des Kaisers teure Kleider. Festroben und Ornate, Hofuniformen und Livreen vom frühen 18. Jahrhundert bis ins Zeitalter von Franz Joseph I. und Elisabeth. Ausstellungkat. Wien 2000., Mannheim 2001.39.

32 Uo. 115., 135.

32